Ha balra n�zel, akkor a v�gtelen �letet �s �r�m�t l�tod. Az emberek s�t�lgatnak �s �lvezik az �let adta lehet�s�geket.

A k�zelben k�t kisgyerek labd�zik. Kicsit messzebb egy fi� �ppen fagylaltot vesz egy csinos l�nynak, aki kedvesen r�mosolyog, majd megpuszilja. K�zen fogva s�t�lnak tov�bb.

A fagylalt�rus elm�l�zva figyeli �ket. Esz�be jut az a k�t sz�p k�k szem, ami tegnap este olyan t�zesen csillogva n�zett r�.

T�volabb egy fiatalokb�l �ll� csoport �l a f�ben �s j�kedv�en besz�lget.

Egy �reg�r v�r�s r�zsacsokrot ad �t egy id�s�d� h�lgynek, aki s�rva fakad �r�m�ben �s az �reg nyak�ba veti mag�t.

T�k�letes az idill.

Jobbra m�r eg�szen m�s a helyzet. Sehol egy l�lek.

Holl�k keresik �hesen a t�pl�l�kot �s cs�reiket csattogtatva t�pdesik egym�st.  Az �g sz�rke �s s�t�t fellegek takarj�k. A f�ld sz�raz � t�redezett, helyenk�nt kopasz, fekete f�k vannak. �letnek nyoma sincs.

Van azonban valami a f�ny �s a s�t�ts�g k�z�tt: egy keskeny, feh�r s�v, ami mint egy hat�r h�z�dott meg a k�t vil�g k�z�tt.

Ezt a hat�rt sokan csak �gy emlegetik, mint Lachla’an vonal�t. A t�rt�netet �gy mes�lik, hogy Lachla’an a gonosz ellen k�zd�tt. Hatalmas sereget gy�jt�tt. de alul maradt a harcban �s meghalt. A legenda szerint v�re k�t ir�nyba spriccelt sz�t, megalkotva ezzel a j� �s a rossz k�z�tti hat�rt. Ki tudja mi�rt, ezen a hat�ron senki nem l�pett �t...

Egy sov�ny f�rfi b�kl�szott a hat�ron. Tekintett jobbra, n�zett balra, de nem jutott elhat�roz�sra. Ahogyan lassan s�t�lgatott, tal�lt egy kisebb szikl�t. Le�lt, nekit�maszkodott a k�nek �s s�rt. Keservesen �s sz�vb�l j�v�en. Elgondolkodott tettein �s �let�n. R� kellett j�nnie, hogy alapj�ban v�ve nem volt rossz ember.

1989-ben sz�letett Linz-ben. Az apja, Derreck Hatton, sz�let�se napj�n halt meg. Kisgyermekk�nt, amit tudott, seg�tett �desanyj�nak, akit 1994-ben sz�vroham vitt el. A kisfi� ekkor m�g csak �t �ves volt. Rokonait nem ismerte. Egyed�l maradt a vil�gban. �rvah�zban n�tt fel. Mindenkit piszk�lt �s b�ntott. Rengeteget s�rt, de ha valakit szeretett, annak teljes sz�v�t oda adta. �gy volt ez egy l�nnyal is, Akir�val.

Akira egy fiatal jap�n l�ny volt, aki beleszeretett az ifj� Hattonba.

Naberus Hatton el�tte m�g soha nem volt annyira boldog. �k ketten megtestes�tett�k a t�k�letes p�rt. Akik egy�tt l�tt�k �ket, mind arra gondoltak, hogy l�tszik rajtuk, mennyire szeretik egym�st. Naberus �gy �rezte, sosem �lt m�g ennyire.

Azonban gyakran meggondolatlanul viselkedett. Ilyenkor teljesen elvesztette az �nkontrollj�t �s k�pes volt �nmag�t �s m�sokat is bajba sodorni. Egy ilyen alkalommal h�tlen lett s Akira emiatt elhagyta.

�s most... Naberus Lachla’an vonal�ra t�vedt.

S�rt �s nem tudta mit kezdjen mag�val. Beny�lt b�rkab�tja al� �s egy r�vid peng�j� k�st h�zott el�. N�zegette a hideg f�met �s m�r-m�r elt�rte a peng�t, melyben �nk�pe vigyorgott r� gunyorosan. Maga el� motyogott.

-  �rzem, ahogy a s�t�t hull�mok �sszecsapnak a fejem felett �s nem �rzek m�st, mint a hideget, mely, mint t�zezer t� d�fi testemet! – s�rt, zokogott. Teste remegett. – V�rzek, de nem sebb�l. A testem s�rtetlen. Bel�lr�l v�rzek! Nincs, mi g�tat szabjon a pusztul�somnak. Isten veled vil�g! Ne �rezzem tov�bb azt a f�jdalmat, melyet eg�sz �letemben �reztem! Nem akarok tov�bb �lni, de kev�s vagyok a hal�lhoz! Seg�tsetek! K�rlek!

Szavai a semmibe vesztek. Az emberek felfigyeltek r�, de senkit sem �rdekelt.

Naberus zsibbadtan �lt a szikla t�v�ben. J�tt valaki...

Egy j�k�p�, s�padt f�rfi k�zeledett. Haja hossz�, fekete, szeme sz�rke volt. B�re h�feh�r. Fekete bok�ig �r� kab�tot viselt, hozz� fekete nadr�got. Az idegen a rossz oldalon volt, de mosolygott. Percekig csak n�zt�k egym�st.

- Ki vagy? – k�rdezte Naberus szipogva.

- Hogy �n ki vagyok, azt neh�z lenne elmondani. – kellemes bariton hangja volt a f�rfinak, ami megnyugtat�an hatott Naberusra. – Minden esetre te Naberus Hatton vagy!

- Honnan?...

- Onnan, hogy olvasok a gondolataidban! A te elm�db�l sz�lettem �s �lt�ttem alakot. a kezdet vagyok �s a v�g. A harag �s a v�get nem �r� b�ke. Puszt�tok �s �p�tek. S ha m�r elment minden �letkedved, j�tt�mre megint visszat�r. Velem teljesedik be az emberi sors �s �n vagyok, az ki befogad, ha elt�vedt�l az �let �tveszt�j�ben. B�rmerre is m�sz �n veled leszek �s figyelem minden l�p�sed. �s ha a sz�ved megszakad a f�jdalomt�l, �n vagyok, ki seg�t rajtad.

Naberus lehajtotta a fej�t.

- A Hal�l vagy!

A f�rfi elh�zta a sz�j�t.

- Ez annyira k�z�ns�ges! Hal�l! Ezt b�rki mondhatja �s lehet, nem is r�m gondol, hanem az �llapotot �rti alatta. K�rlek, sz�l�ts Eoinnak. – egy pillanatra elgondolkodott. – Tudod Naberus, azt kell, mondjam, teljesen meg�rtelek az�rt, hogy itt vagy. A helyedben mindenki ezt tette volna, vagy ak�r m�g tov�bb is megy.

Naberus megd�bbent; a Hal�l az � oldal�n �ll �s egyet�rt vele.

- J�jj velem Naberus!

- Mi�rt menn�k?

- A tetted s�lya miatt.

- Nem! – Naberus fel�llt. Egy magas volt a f�rfival. – Fiatal vagyok! Az �nut�lat teljesen hatalm�ba ker�tett, igen! B�n�s vagyok az �lethez, ugyanakkor gyenge a hal�lhoz!

Eoin elmosolyodott.

- B�tornak nem nevezn�lek! Ez gy�vas�g!

- A hal�lba menni, az a gy�vas�g – roskadt vissza a f�ldre Naberus.

- Ugyan, k�rlek! A h�s�k mind a s�rban vannak. Aki �l, az nem h�s, az csak egy ember. Megmentett p�r embert t�lem? Megnyert egy csat�t? R�gt�n h�snek titul�lj�k, holott az �l� nem h�s, csup�n a h�s �rny�ka, j�t�kszere.

Eoin megigaz�totta fekete gall�rj�t �s k�zelebb l�pett a f�ld�n kuporg� emberi roncshoz.

- Mondd, el mit �rzel! Hallani akarom a lelked panasz�t!

Naberus elkeseredett. Tudta, hogy a hal�l fel akarja �t em�szteni.

- Ugyan bar�tom! – mosolygott a f�rfi. – Mi�rt ne mondan�d el? Hisz mi ugyanolyanok vagyunk!

- Nem! Te egy sz�rnyeteg vagy! A s�t�t er� b�bja! A v�gzet sz�ja! Egy egoista f�reg!

Eoin ez�ttal elkomorodott, szeme csillogni kezdett.

- Ha �n egoista vagyok, az az�rt van, mert te is az vagy! A te elm�db�l sz�lettem! �n vagyok TE! Ketten egyek vagyunk! K�t test, egy l�lek. Te vagy a zavar �s a kezdet, �n pedig a b�kess�g �s a v�gzet. Arr�l m�r nem is besz�lek, hogy �n n�zek ki jobban!

Naberus s�rni kezdett. Ujj�val kereszteket �s pentagrammokat rajzolt a porba, maga sem tudta mi�rt. Eoin sz�tn�zett.

- J� id� van! Az embernek kedve lenne csobbanni egyet a v�zbe, oldal�n egy sz�p jap�n l�nnyal!... Oh – sz�lesen vigyorgott -, megb�ntottalak volna?

- Az a l�ny szeretett engem. Mindenn�l jobban. Elk�pzelni nem tudod, mennyire szeretett �s mit meg nem tett�nk volna egym�s�rt. Istenem... Annyira... Hi�nyzik...

Eoin cs�ndben figyelt, szinte szeretetteljesen n�zett Naberusra.

- Mondd el, hogy n�z ki.

- Neh�z szavakba �nteni.   Nem volt �s nem is lesz soha ilyen gy�ny�r� l�ny, mint �. A haja selymes �s illatos. Sima b�r�nek �rint�se k�l�nb a legjobb min�s�g� anyagok�n�l. A szeme k�k, mint egy aut�, amin megcsillan a f�ny. – Eoin nevetett a hasonlaton. – Az arca kerekded �s... �s... Egyszer�en t�k�letes �s csod�latosan sz�p! – Naberus eddig b�rta. Zokogott �s arccal el�re a s�rba bukott.

�szre sem vette a hirtelen zuhog� es�t, �s hogy nem kap leveg�t a s�rban. Eoin megr�m�lt.

- H�! Kapd fel a fejed kom�m, k�l�nben megfulladsz.

Naberus �lt. L�legzett �s v�rzett. Bel�lr�l v�rzett el.

- Mit csin�ljak?

- Amit j�nak l�tsz!

- Mi a j�?

- Relat�v. az �letben alkothatsz, a hal�lban megnyugszol.

- F�lek mindkett�t�l.

- Pedig itt nem maradhatsz, pajt�s.

- Merre mi v�r r�m?

- J� k�rd�s. N�zz�k csak meg! Ha �lsz, akkor mindenki gy�l�lni fog, kirekesztett leszel �s az egyetlen dolog, ami megmaradt hitv�ny l�tedb�l, az a f�lelemt�l l�ktet� v�r az ereidben... Ha engem v�lasztasz, mindenki szeretni �s tisztelni fog, �r�k j�l�tben, b�k�ben lesz r�szed.

- Szakadj meg! Hisz a saj�t oldaladat v�ded! Megint cs�b�tasz a v�gzetembe! Ahelyett, hogy v�den�l, csak egy �jabb darabot has�tasz ki am�gy is csonk�tott testemb�l.

Naberus forrt a d�ht�l, remegett. Belen�zett a kifejez�stelen sz�rke szemekbe. Eoin arca �rzelemmentes volt. Naberus felpattant, �s ord�tott, mint egy oroszl�n. Nekiugrott Eoinnak �s teljes erej�b�l arcon �t�tte. Ebben a pillanatban a f�rfi fekete k�dd� v�lt, majd elt�nt. Naberus a kez�re n�zett, majd a t�rre.

- L�m, m�gis a Hal�l volt az. Egy k�m�letlen vad, mely gyilkol, ha kell, ha nem. De mi van, ha igaz? – az �let fel� tekintett. – Ha val�j�ban mindez egy k�p �s nincs m�s, csak a szenved�s. Akira szeretete is csak egy k�p?... Akira... A f�jdalmam m�rhetetlen. Azok a gy�ny�r� szemek, azok a csod�latos napok! Istenem... H�nyszor mondta nekem: Egyetlen hib�d a harag... �s �n kezet emeltem r�! Mi�rt? – p�r holl� rep�lt el�. – A hal�lom v�rj�tok, bar�taim? Van m�g bennem n�mi �let. Lehet, nem is kelletek nekem. Nem tudom. Lehet, az �let diadalmaskodik �s ez esetben l�tetek ezen a helyen olyb� felesleges, mint a t�r�m. �mde! Ha k�sem m�gis hasznos, h�t csak v�rjatok r�m! �gy hamarosan tietek leszek! – hirtelen elhallgatott. – Mi ez?

Kellemes, nyugtat� hangot hallott. �des hang volt, mely sz�v�t felmeleg�tette �s megragyogtatta. A hang �nekelni kezdett csod�latos, angyali hangon:

J�jj velem v�ndor,

Ha erre visz utad,

Ha s�t�t sz�nd�k vezet,

Itt meg�rt�s fogad!

Naberus szem�t k�nnyek lept�k el. M�g sosem hallott ilyen gy�ny�r� �neket. A hang egy id� ut�n �j dalba kezdett:

J�jj Hal�l, ne v�rasd magad,

Ne higgy neki, hisz az �let csak tagad,

�rezned kell a hatalmat,

�s megkapod az oltalmat!

- Hol vagy istenn�, kinek hangja megk�nnyezteti sz�vemet? L�tni �hajtalak.

Naberus nem kapott v�laszt Elkeseredett.

A holl�k �rdekl�dve n�zt�k, mintha csak term�szetes volna a jelenl�te. A madarak egy helyre gy�ltek szorosan �s aludni t�rtek.

- No l�m. – Naberus elmosolyodott.

- Naberus Hatton!  - csend�lt fel �jra a hang. – J�jj ide, k�rlek!

A holl�k fel�l j�tt a hang. Naberus kapkodta a leveg�t, nem akart hinni a f�l�nek. Azonban m�gis megindult lassan a madarak fel�.

Akira szomor�an n�zte a Naberusr�l k�sz�lt f�nyk�pet.

- Szerelmem... – suttogta. – Gyere vissza!

Meg kell keresnem! – gondolta.

Felkapta t�sk�j�t �s kiviharzott az ajt�n. Hol keresse vajon? Merre ment az ember, akit szeret?

- Ki vagy te?

- Egy hang? Vagy net�n egy lid�rc, ami a lelkedre vad�szik? Ugyan, kis csacsi.

A nagy csapat holl�, fekete haj�, v�kony, Naberus ide�lj�t t�k�letesen megtestes�t� n�v� v�lt. Cs�bosan, cs�p�j�t ringatva a megd�bbent f�rfihoz l�pett.

- Naberus! – a f�rfi eg�sz test�t forr�s�g �nt�tte el. Lihegett, kapkodta a leveg�t. Sz�vver�se felgyorsult. – Mondd ki a nevet, mely sz�ved f�jdalm�t okozta!

Naberus s�rt.

- Akira! – szinte csak suttogta.

- Igen! – a n� arca kifejez�stelen maradt. – Nagyon sz�p l�ny, meg�rdemled a szerelm�t.

- Ki vagy?

- Illuminielle a nevem.

- Nem ember vagy ugye?

- Nem. Succubi vagyok, ki epekedve v�gyik egy f�rfira, aki megvigasztalja �s karjaiba z�rja, ha kell, s ha k�ri. A te f�jdalmad van oly sz�rny�, mint az eny�m, sz�vem.

Illuminielle le�lt �s keservesen s�rt. Naberus lelk�ben akaratlanul is �letre kelt a v�gy, hogy karjaiba z�rja a megt�rt l�nyt, aki egyre csak s�rt.

- Az �n hib�m... – mondta a l�ny. – Miattam �rzed az em�szt� k�nt. Akira szerelm�t �n bitoroltam el t�led �s tettem azt most magam�v�, s mint sebzett, b�nnel telt l�lek, hurcolom magammal a tudatot, hogy f�jdalmad forr�sa nem m�s, csak �n!

Naberus csak t�togott, m�sra k�ptelen volt jelenleg.

- Nem - ny�gte ki v�g�l. – Nem te! Magamnak okoztam mindent.

- Naberus! Ketten egyek lehet�nk! J�jj velem, hagyd itt ezt az �rny�kvil�got �s otthon egym�s�i lesz�nk! J�jj velem!

- Se otthon, se a t�rzshely�n. Furcsa. Hol m�shol lehetne? Istenem, ez a fi�!

Akira elkeseredett, de tov�bb kereste a f�rfit, ki sz�v�t �s lelk�t is megal�zta, de akit � m�gis szeretett. A v�gtelens�gig mag�nyosnak �rezte mag�t. Esett.

Nem baj – gondolta. – Legal�bb nem l�tszanak a k�nnyeim.

- Halih�, kisl�ny! Mi az, ami miatt a s�r�sban l�tod az utols� kiutat?

Akira megr�m�lt.

- Hogy?

Eoin arc�ra csal�dotts�g telepedett.

- Azt k�rdeztem: mi�rt s�rsz?

- Oh! Nem fontos! Csak kicsit sok volt nekem ez a mai nap. Elf�radtam.

- �h, �rtem! – le�lt... A leveg�be – Akira szemei hirtelen felny�ltak erre a l�tv�nyra – �s hi�nyzik m�g a j� Naberus Hatton? – nem b�rt tov�bb, kacagni kezdett �s �lvezettel n�zte a l�ny d�bbent arc�t.                                                                                                                       - Ki vagy te?

-Az sose fontos! A l�nyeg kicsi Akira az, hogy szereted-e a j� Naberust?

- ... H�t ez t�rt�nt velem. V�rt iszom, de sarat nyelek, �m Akira arc�t m�r nem tapinthatom. – Naberus s�hajtott �s megcs�kolta a s�t�ni l�nyt.

- Szomor� t�rt�net, sz�vem. Jer, h�t velem. Menj�nk!

- Menj�nk. – Naberus teljes hipn�zisban volt. – egy�bk�nt hova?

- Sajn�lom Akira, lassan mennem kell!

- V�rj! Hol van Naberus:

- Ott, ahol az �g �s a f�ld �ssze�r, ahol az �let �s a hal�l tal�lkozik. Hol minden l�tforma m�s �s m�s rejtett, s�t�t hatalom birtok�ba ker�l. Ez a hely Lachla’an vonala. Keresd meg. Ott van ahol nincs. �s ott nincs, ahol van.  S�t�n �ldjon – nevetett Eoin, majd k�dd� v�lt.

-  HAZUG! Cs�b�tasz a hal�lba �s k�zben azt hazudod, milyen szerencs�tlen vagy! D�g�lj meg, szarh�zi d�mon! Pusztulj!

Nagy lend�lettel pofon v�gta a l�nyt, aki nagy megd�bben�s�re, �talakult Eoinn�.

-                          A rohad�s vinne el, ez er�s volt! Szakadj meg... De egy�bk�nt j�l cs�kolsz. – vigyorgott Eoin �s az �ll�t massz�rozta.

-                          V�gig te volt�l? – Naberus idegeinek ez m�r v�gk�pp sok volt. – Mi�rt tetted ezt el�rulod nekem?

-                          Hogyne! – Eoin felett�bb �r�lt, hogy a szenved� l�lek megk�rte r�. – K�pzeld el, elmentem, hogy megkeressem a l�nyt kinek sz�vedet adtad egy �letre s melyet olyan k�nny�szerrel elhaj�tott�l, mint megunt j�t�kot. Sz�gyeld magad! Az a l�ny t�ged keresett, hogy besz�ljetek �s sug�rzik bel�le a v�gtelen szerelem! Az egyetlen dolog ami miatt nem k�t�tte m�g fel mag�t az az, hogy b�zik benne, hogy �jra egy�tt lesztek! Egy mocskos f�reg! Az vagy! Miut�n megtetted, amit tett�l a l�ny er�sebb doh�nyos lett, mint valaha, ivott, mint a r�szeg tetves fej� ember, mindenkit gy�l�lt! �s te �lsz itt a hal�lr�l merengve??? Sz�nalmas kis h�lye! � bel�le egy tot�lis emberi roncs lett �s te itt sajn�ltatod magad? Kapd �ssze magad! Hisz semmi bajod sincsen!

Naberus hallgatta �s kezdte bel�tni mennyire igaza van a v�gzetnek.

-                          �s? Mondott valamit?

-                          Igen! Hogy rettenetesen hi�nyol t�ged �s epekedve v�rja mikor l�that viszont!

-                          Miben b�zhatok? Hisz felkeltetted bennem a rem�nyt! Miben b�zhatok?

-                          Csakis a k�vetkez� r�szben!

Naberus 1! Ne �r�lj meg! Hamarosan k�sz a kett� is! Hihihi