Visszatérés 6.
2009.12.13. 09:00
*5 év múlva*
-Kouta… nem akarom, hogy neki is legyenek szarvai.
-Nem lesz semmi baj, Lucy. –mosolygott kedvesen
…
Pár órával később fájdalmas nyögések, és egy sikítás hallatszódott a szobából, majd egy babasírás.
-Kislány. –mosolygott az ápoló, és rózsaszín törcsibe csavarta a kis jövevényt, akinek csak a feje látszott ki
-Nincsenek szarvai. –suttogta Lucy
-Behívhatom az apát? –mosolygott továbbra is
-Igen. Persze.
-Nyu, ő gyönyörű. Teljesen olyan, mint te.
-Nem teljesen. Nincsenek szarvai.
-Mondtam, hogy minden rendben lesz.
-2 hét múlva fognak minket csak kiengedni. –komolyodott el Nyu.
-Akkor kérek egy ágyat, és itt maradok.
-Arra semmi szükség. Nem lesz semmi baj.
-Hát rendben. –mondta kicsit elszomorodva Kouta
-Ki legyen a keresztanyja? –fordította fejét, a kezében alvó csöppség felé
- Mit szólnál, ha Yuka lenne?
-Kouta… én nem szeretném. –szomorodott el
-Akkor legyen, Nana… ő…
-Nem szeretném. –mondta durcásan, amin Kouta csak mosolyogni tudott
-Akkor Mayu?
-Rendben. –lelkesedett fel Nyu
-Akkor megbeszéltük. –mosolygott boldogan tovább a fiú
-Szeretlek Kouta.
-Én is szeretlek Lucy. –azzal forró, hosszú csókot adott gyermeke anyjának.
Az új jövevény ébredezni kezdett.
-Fogd meg egy kicsit. Biztos szeretné megismerni az apukáját is. –mosolygott Nyu
Kouta megfogta, elkezdte nagyon óvatosan ringatni, és lassan elaludt a kezében.
-Ideje lenne mennie. Az anyukának, és a kicsinek még pihenniük kell.
-Rendben. –azzal átadta Nyunak lányukat, és adott egy puszit a homlokára –Holnap jövök.
…
Másnap Kouta ott ült Nyu ágya mellett. A lány csak aludt, de arca olyan gyönyörű volt, hogy a fiúnak nem volt szíve felébreszteni, így csak nézte, amíg a lány ébredezni kezdett.
-Jó reggelt. –adott egy hosszú csókot az ágyban fekvő kis szépségnek
-Szia. Mennyi ez idő?
-Ne törődj vele. Hogy aludtál?
-Egész jól.
-Kérlek, kérd meg az ápolónőt, hogy hozza be a kicsinket.
-Rendben. –azzal Kouta kiment, és 10 perc múlva a babával a kezében jött be. Odaadta Nyunak, és csak nézte, milyen boldog az anyuka.
-Nagyon szeretlek kicsim. Simította kezét Nyu arcára
-Én is. –mondta kedvesen Nyu és őszintén mosolygott Koutára
Pár perc múlva megérkezett Yuka, Mayu és Nana is.
-Sziasztok. –köszönt kedvesen nyu
-De édes. –mondta Nana, nagy szemekkel a kis csöppségre meredve.
-Mi a neve? –kérdezte Mayu
-Hát igazából… még nem adtunk neki nevet. –mondta picit elpirulva Nyu
-Megfoghatom? –kérdezte halkan Yuka
-Persze. –válaszolt kedvesen az anyuka
Amíg Yuka babázott, Lucy felült az ágyban, és csak meredt maga elé, amíg Kouta felállt az ágy melletti székről, Lucy mögé sétált, és leült mögé, hogy a lány nekidőlhessen.
-Jó így?
-Igen. –fordította hátra fejét, hogy egy forró csókot adhasson gyermeke apjának. Kezét rásimította Kouta arcára, majd nyakára. Amikor a csóknak vége lett gyermekére nézett, aki nyugodtan aludt Yuka karjaiban. Kouta kezével átölelte Nyut, és simogatta hasát, amire a lány megfogta a kezét, és összefonta ujjaikat. Kouta is gyermekét nézte, közben állát a pihentette Nyu vállán.
-Megkérdezzük most Mayut? –suttogta Nyu fülébe
-Majd ha egyedül lesz.
-Hozzám jössz feleségül? –kérdezte vigyorogva Kouta
-Nyuu. Hát persze. –mondta csillogó szemekkel és megcsókolta Koutát
Bejött az ápolónő.
-Lassan el kell vinnem a kicsit. Pár perc múlva visszajövök.
-Rendben. –válaszolt Nyu
Yuka odavitte Nyunak a csöppséget, aki ránézett anyukájára
-Éhes. –mondta nyugodtan Nyu
-Akkor mi megyünk is. –azzal kivonult a kisebb tömeg, csak Kouta maradt bent
Amikor Nyu megetette, visszajött az ápoló.
-Á, látom, már reggeliztünk is. –mondta kedvesen mosolyogva.
-Igen. –válaszolta halkan Nyu
Azzal az ápolónő kivitte a kisbabát, és becsukta maga mögött az ajtót.
Kouta megcsókolta Nyut, majd kezével, a még fedetlen mellet kezdte simogatni, amibe a lány belepirult. Kouta ezt egy mosollyal nyugtázta, és megvárta, amíg Nyu felhúzza a felsőjét. Majd újabb csókok követték egymást.
-Hámozzak neked narancsot vagy mandarint?
-Ühüm. Mandarint.
Kouta elővett pár mandarint, és meghámozta őket, majd megették. Kis idő múlva újra bejött az ápolónő, hogy Koutának mennie kell, majd jöjjön a délutáni látogatásra.
Ahogy a fiú elment, Nyu fáradtan vetette magát hátra az ágyban, ami picit fájt neki, így felszisszent, de ahogy elhelyezkedett, szundikálni kezdett, amikor kopogtak.
-Ki az? Gyere be.
Nyílt az ajtó. Kid lépett be rajta, majd Nick és Josh is követték.
-Szia Nyu. Hogy vagy?
-Jól. De mit kerestek itt ilyenkor? Nincs látogatási idő.
-Látogatási időben nem akarunk zavarni. –jött az egyszerű válasz Kidtől
-Értem. –mondta picit elszomorodva Nyu
Amíg ez a rövid párbeszéd lezajlott, Nick és Josh egymásra vigyorgott.
-Semmit nem öregedtél Nyu. –mondta kedvesen mosolyogva Nick
-És ugyanolyan cuki is vagy, mint 5 éve. –folytatta Josh
-Hmm. –pirult el Nyu –Honnan tudtátok, hogy itt vagyok?
-Yuka mondta. –halkult el Kid –De nekünk mostmár mennünk kell, elvégre most nincs látogatás.
-Jöttök még?
-Persze. –vigyorgott Nick, fogta Josht, és kimentek a folyosóra.
-Hé. Azért vigyázz magadra… Ó… És ezt neked hoztam. –nyújtott át egy kisebb csomagot a lánynak, azzal ő is kiment a folyosóra, meg sem várva, hogy nyu megköszönje.
-Mehetünk? –kérdezte a másik két fiút.
-Mehetünk. –mondták azok egyszerre.
Nyu kibontotta a csomagot, és egy pár aranyos kiscipő volt benne. Lerakta maga mellé őket, lefeküdt, és elnyomta az álom.
VÉGE
|