Visszatérés 5.

  2009.12.12. 14:50

Ahogy Yuka elhagyta a szobájukat, felvettek egy-egy pólót, és egy-egy boxert.

-Nyu. Miért az én ruháimat hordod?

-Nyu. –mondta mosolyogva

-Ahh. –sóhajtott -Na menjünk. –azzal elindult a konyhába, és csak azt vette észre, hogy apró kéz csusszan bele az övébe. Kezeiket összekulcsolták, és így mentek vacsizni. Amikor leültek még egy gyors csókot váltottak, és elkezdtek enni.

Vacsi után mindenki sorban lefürdött, és aludni ment. Nyu nem tudott, így kiment Wantához. Leült mellé, az ölébe vette, és simogatni kezdte.

-Kicsit hűvös van itt kint már ahhoz, hogy egy boxerban meg egy pólóban ücsörögj. –azzal Nyu hátára dobott egy meleg felsőt, és leült mellé. Látta Nyu szemében a félelmet.

-Sajnálom a reggelit. Holnap elmegyünk. –majd elővett egy doboz cigit, kivett belőle egy szálat, és meggyújtotta.

-Köszönöm. –mondta halkan Nyu (nem arra gondolva, hogy elmennek)

-Hah. Szóval tényleg élvezted. –mosolygott Kid

Még egy darabig ültek egymás mellett, majd Kid elnyomta a cigijét, Nyu pedig berakta Wantát a kutyaházába. Elindultak lefeküdni, de Kid megfogta Nyu csuklóját és megcsókolta a lányt, aki próbált volna tiltakozni, de tudta, hogy semmi értelme nem lenne. Majd elmentek lefeküdni. Nyu befészkelte magát Kouta ölelésébe, és elaludt.

-Ébredjetek fel. Ébredjetek már fel.

-Mi az, Yuka? –vonta fel a szemöldökét Kouta álmosan.

-Elmentek. És egy csomó pénzt hagytak itt. O.o

-De mért mentek el? –jött be a szobába, Nana is

-Ezt a pénzt szerintetek tényleg itt akarták hagyni? –folytatta Mayu

Kouta szomorúan nézett le Nyura, aki még mindig aludt.

-Halkabban. Nyu este sokáig volt fent. Had aludjon.

-Nem akarunk kivenni egy nap szabadságot a suliból?

-Hova gondolsz, Yuka. Persze, hogy nem.

-De hát Lucy álmos, és fáradt, és így nem mehet suliba, és valakinek itt kell vele maradnia.

-És persze úgy gondolod, hogy neked kéne. Igaz? –mondta picit feszülten Kouta

-Igen. –vigyorgott Yuka

-Hát rendben… Egy nap nem a világ vége… De akkor én is maradok. –zárta le Kouta

-Ez így nem igazságos. – suttogta Mayu Nanának

-Ti is itthon szeretnétek maradni? –kérdezte nevetve Yuka

-Igen. ”Hiszen egy nap, nem a világ vége” –mondták egyszerre és nevetve kimentek Wantához.

-Akkor hát, Kouta, gyere segíteni nekem takarítani. És hagyd aludni Lucyt.

-Rendben. –mondta kicsit szomorúan Kouta, azzal apró puszit lehelt Nyu homlokára

-Ühm… Kouta, örülök, hogy az unokatestvérem vagy. –és megölelte rokonár.

-Hogy-hogy ez most ilyen hirtelen? –értetlenkedett Kouta, és ő is átölelte húgocskáját.

Nyu ébredezni kezdett, és felült. Látta, ahogy Kouta és Yuka egymás karjaiban vannak, és egy könnycsepp gördült végig arcán.

-Kouta. –suttogta maga elé, de mindketten meghallották.

-Nyu. Hát felébredtél?

-Jó reggelt kicsim. –ült le Nyu mellé Kouta.

-Elmentek? –kérdezte nyugodtan

-Igen. Ezért vagy ilyen szomorú? –kérdezte Yuka

Nyu megrázta a fejét, átölelte Kouta nyakát és vállába fúrta fejét.

-Nem akarom, hogy Yukát szeresd Kouta. –mondta őszintén Nyu

-Téged szeretlek, te kis buta. Yuka csak az unokahúgom.

Ezt hallva Yuka megfordult, és kisétált, majd sírva fakadt, hogy Kouta még mindig nem érez semmit iránta.

-Szeretlek Kouta. –sírta el magát Nyu

-Csss. –tette mutatóujját Nyu szája elé, aki erre figyelve, picit megszeppenve rögtön abbahagyta a sírást. Majd érezte Kouta édes csókját, bár szeme még nyitva volt, de ahogy a fiú elmélyítette a csókot, becsukta szemét. Kezeivel elkezdte a fiú pólóját húzni, aki azonnal segített neki, és ő is levette a lány pólóját. Keze Nyu mellére siklott, aki ennek hatásra belenyögött a csókba.

-Akarlak Kouta.

„Segítenem kéne Yukának, de biztos meg fogja érteni.” –zárta rövidre magában a dolgokat.

Lucy a hátára feküdt, és picit megemelte csípőjét, amikor Kouta keze a boxert kezdte el róla húzni. Kouta magáról is levette a felesleges ruhadarabot, és megcsókolta a lányt. Nyu már nedves volt, amikor kezével a lányhoz ért.

-Szeretnéd hátulról? –pirult bele a kérdésbe Nyu

-Te mit szeretnél? –suttogta a lány fülébe Kouta

A lány erre már nem válaszolt, csak négykézlábra ált, mire Kouta azonnal mögé térdelt.

-Biztos jó lesz így? –kérdezte Kouta, félve, hogy megint fájdalmat okoz Nyunak

-Nyu. –mondta mosolyogva.
Azzal Kouta óvatosan beléhatolt, rádőlve Nyura, mellkasa forrón tapadt a lányéhoz. Egyik kezével a lány alhasát szorította magához, másikkal Nyu mellett támaszkodott. Lassú mozdulatai közben édes szavakat suttogott Nyu fülébe, amibe a lány belepirult. Majd erősebben mozgott a lányban, fogával annak vállát harapdálva. Nyu alhasát, pedig szorította saját testéhez, amíg a lány el nem élvezett. Nyu majdnem összecsuklott, de Kouta másik kezével is tartotta, majd felegyenesedett, és felhúzta magához a kis testet. Kezei Nyu melleivel játszottak, majd mikor érezte, hogy ő is nemsokára elélvez, szólt Nyunak, hogy feküdjön a hátára. A lány megtette, Kouta pedig gyors és erős mozdulatokkal hajszolta újra a gyönyörbe a lányt, aki hangos nyögésekkel jelezte, hogy ismét elélvezett. Amikor Kouta újra érezte Nyu hüvelyének lüktető szorítását pénisze körül, akkor élvezett el ő is. Amire a köszönet két hosszú, mély karmolás volt a karjain. Egyszerre szisszentek fel a fájdalomtól, de Nyu ahogy feljebb húzta lábait, azonnal elaludt, és már semmit nem észlelt a külvilágból. Kouta melléfeküdt, átkarolta „Máskor csöndesebbnek kell lennünk. Mind a ketten hangosak voltunk” és őt is elnyomta az álom.