Visszatérés 2.
2009.12.05. 08:52
Másnap reggel Kouta nem találta maga mellett Nyut, azt hitte, hogy az egészet csak álmodta, hirtelen felpattant, de azonnal megnyugodott, ahogy látta, hogy a négy lány együtt reggelizik, és mind a négyen mosolyognak.
„Yukának, biztos nehéz most mosolyogni” –gondolta magába, és odaült Nyu mellé.
-Nyu próbált felébreszteni, de nem ment neki, így hát elkezdtünk enni. Jah és egy boxert adhattál volna rá. Nem illendő csak egy pólóban járkálni. –mondta nyugodtan Yuka
-Ha reggeliztem, majd átöltöztetem. –pirult bele a mondatba Kouta
-Ühm… arra gondoltam, hogy ma vásárolunk pár ruhát Nanának, Mayunak, és Nyunak.
-Rendben. –nézett maga elé Kouta.
Amikor megreggeliztek Kouta egy boxert adott Nyura, és unokahúgával elmentek vásárolni.
-Sajnálom a tegnapit Yuka… nem akartalak megbántani.
-Semmi baj, végül is rokonok vagyunk. –mosolygott kedvesen a lány
Pár óra múlva, amikor hazaértek, Nyu úgy vetette magát Kouta karjaiba, mintha évek óta nem látta volna. Átvett egy-egy csomagot Yukától és Koutától, és bevitte őket. Mayu és Nana is segített nekik, és elkezdték válogatni a ruhákat, és a kajákat.
-Megyek, átöltöztetem Nyut.
-Hagyd Yuka, majd én. – pirult bele a mondatba Kouta
-De én akarom. –jött a durcás válasz
-Rendben. –lepődött meg a fiú
*
-Tudod Nyu, nagyon irigy vagyok rád. Már egész kiskorunk óta többet érzek iránta rokoni szeretetnél. De ő mindig is csak a kishúgának tekintett… Örülök, hogy épségben visszajöttél hozzánk Lucy. Kész is vagy. –mosolygott kedvesen Yuka
-Nyu.
Azzal kimentek a szobából. Lucyn egy pántnélküli fekete topp, egy fekete zöld kockás miniszoknya, és egy cuki zöld sapi volt.
-Nah, hogy tetszik?
-Nahát! Így senki nem fogja észrevenni a szarvait. De jó. –mosolygott Mayu, amire csak egy vakkantás volt a válasz Wantától.
-Holnap iskola. Hogy fogjuk megoldani? –kérdezte komolyan Kouta
-Őt nem kéne megint bevinni. –válaszolt Yuka
-Mi Nanával suliban leszünk, és egyedül itthon nem maradhat. –Mayu
-Mégis az lenne a legjobb, ha bevinnétek magatokkal az iskolába. –kapcsolódott be a beszélgetésbe, Nana is
-Jó. –zárta le Nyu
-Nyu egyre több szót tud. Lehet mégis megkéne próbálni bevinni a suliba. –mosolygott Kouta
-Lehet. –válaszolt kicsit szomorúan Yuka
Azzal elment megteríteni az ebédhez. Mayu és Nana kimentek Wantához játszani. Kouta és Nyu segíteni ment Yukának. Amikor készen voltak az ebéddel, behívták a lányokat, és megebédeltek. Amíg Yuka, Nyu és Kouta elmentek mosogatni, és elpakolni, addig a két fiatalabb lány kiment megetetni Wantát.
-Ma hamar kell lefeküdnünk, Nana, hogy holnap ne legyünk fáradtak.
-Ühüm. –azzal elmentek sétálni a tengerpartra
Amikor Koutáék végeztek az elpakolással, Nyu kiment Wantához. Leült mellé, és csak nézte.
-Segíts kitakarítani 3 szobát Kouta. Holnap vendégeink jönnek. Legalább ebből lesz egy kis hasznunk.
-Rendben. Szólok Nyunak is.
-Nem kell. Gyors megleszünk vele.
-Értem. –bár egyáltalán nem értette, miért nem akarja Yuka, hogy Nyuu segítsen nekik
Amikor már kitakarítottak két szobát, hazajöttek a lányok, és elmentek fürdeni.
-Nyuut régóta nem láttam.
-Lehet, hogy elment valamerre sétálni.
…
-Kouta… miért csókoltál meg… akkor? –kérdezte halkan Yuka
-Sajnálom Yuka… -azzal letörölte az utolsó szekrényt is a harmadik szobában, és kiment.
Yuka halk zokogásba kezdett, lefeküdt az ágyra, és elnyomta az álom.
*
-Nyuu. Végre megvagy. Már a tengerparton is kerestelek. Miért sétáltál el ilyen messzire?
-Sajnálom Kouta. –és könnycseppek gördültek le szemeiből.
-Ugyan mit? Mosolygott Kouta, majd magához ölelte a lányt, és puszit adott nedves arcára. –Menjünk haza. –folytatta
*
-Gyors fürödjünk le, és menjünk aludni. Nem akarom, hogy holnap álmos legyél.
-Nyu.
Bementek a fürdőbe, Kouta gyors levette a lány miniszoknyáját, megszabadította felsőjétől, és bugyijától, majd sapkájától. Ő is ledobálta saját gönceit, és beültek a kádba. Nyut azonnal elálmosította a forró víz, és Kouta ölében ülve, fejét a fiú vállán pihentetve azonnal elaludt. Amikor a víz hűlni kezdet, Kouta felébresztette Nyut. Gyors, alaposan megmosták egymást, megtörölköztek, és a szobájukba mentek aludni, de Nyuu már nem tudott. Kiment a szeméből az álmosság, és melege is volt, ezért kitakarózott.
-Ne takarózz ki, még meg fogsz fázni. Inkább vedd le a pólómat. –mondta valóban jó ötletnek tartva Kouta. Azzal Nyu levette magáról a pólót, és Koutához bújt, amire a fiú nem számított. A lány mellei, a mellkasához értek, és a lány forrósága nagy hatással volt rá, neki is melege lett.
-Akarlak, Nyu. –suttogta a lánynak, nagyon-nagyon halkan
-Nyuu. –jött az egyértelmű válasz
Kouta közelebb húzta magához Nyut, és forró csókot váltottak. Fölé mászott, és a nyakát, vállát, majd melleit csókolgatta. Visszatért a gyönyörű kis ajkakhoz, közben merev férfiasságát óvatosan Nyu forró hüvelyéhez érintette, majd lassan belesiklott a szűk kis forróságba. Uralkodnia kellett magán, hogy ne kezdjen el azonnal durván mozogni Nyuban. Óvatosan megmozdult, és lassú, egyenletes tempót diktált. Nyu nyögései, és apróbb sóhajai, arra bíztatták, hogy folytathatja gyorsabb tempóban, erősebben az eddigi tevékenységét. Kis idő múlva már ő is a levegő után kapkodott, és hörgések, rekedtes nyögések szakadtak fel belőle. Még egy kicsit gyorsított a tempón, majd amikor a lány egy utolsót sikított, ő beleélvezett, majd megcsókolta Nyut. Rövid ideig a lányra nehezedett, majd legurult róla. Szorosan magához ölelte, és így aludtak el.
|