|
Hellsing féle kikapcsolódás 5.
2009.11.11. 16:22
A férfinak még nagyjából két határozott lépés kellett, hogy a lány előtt álljon. Az meg legszívesebben elrohant volna, most már a zárt ajtón keresztül is. Nekidőlt, szinte már bele préselődött az ajtóba. Mintha éhes ragadozó csalta volna zsákutcába rémült prédáját. Ez a helyzet pontosan olyan volt. Nem volt kiút, se menekvés.
Seras ledermedten állt. A tehetetlenség érzése kerítette hatalmába. Nem látott ugyan a sötét miatt, de érezte, hogy a férfi ebben a pillanatban megáll előtte. Közelebb hajolt hozzá, arcában érezte a vámpír leheletét.
- Mester - szólt elhaló hangon.
Ennyit tudott csupán mondani, mert a következő pillanatban egy csók hallgattatta el. Tágra nyíltak a szemei. Megcsókolta! A mester megcsókolta, de olyan igazian! Nem tudta, hogy élvezze, vagy rettegjen ettől a csóktól. Nem kapta el a fejét, hisz annyira jóleső volt, és érzéki. De most mégis megszakadt, jobban mondva a férfi szakította félbe.
- Csak nem, élvezed? - kérdezte, de a hangjában most semmi gúny nem volt, sőt, nem is bujkált.
- Én... - nyögte Seras. Nem akarta beismerni. Ja, nem majd még megmondja, hogy persze, folytasd még kérlek!
Alucard akár egy gondolatolvasó, teljesítette a lány kérését. Testével nekinyomta Serast az ajtónak, nem tudott mozdulni.
- Mester... kérlek, ne - suttogta. Megpróbált szabadulni, sikertelenül.
- Tudod - szólalt meg a vámpír - ettől a mozgástól, nagyon fel lehet izgatni egy férfit.
Seras kővé dermedt. Az ágy mellett lévő szekrényen egy kisebb asztali lámpa felkapcsolódott. Gyenge megvilágítás töltötte be az eddig sötétségbe burkolózó szobát. A két vámpír farkasszemet nézett egymással.
- Így már kicsit jobb, nem? - kérdezte Alucard.
- Jobb? - lepődött meg a lány.
- Szeretnélek látni, mostantól minden egyes másodpercben - mosolyodott el.
- Én...
Újabb csók csitította el. Egy erős kar a lány dereka köré fonódott, magához húzta a törékeny drakulinát. A két test egymáshoz simult. A lány mellei nekinyomódtak az izmos mellkasnak, amitől a férfi felnyögött.
- Hm... kellemes - duruzsolt elégedett hangon.
A lány fülig vörösödött ettől a kijelentéstől.
- Tudod - dörmögte - szívesebben folytatnám valahol máshol.
Lenézett a lányra.
- Mondjuk az ágyban...
Serasnak kikerekedtek a szemei. Az ágyban? Még jobban mozgolódott, hogy kiszabadítsa magát.
- Ha jól emlékszem, az előbb már említettem, hogy ez a műveleted milyen következményekkel jár. Ugye?
- Nem érdekel - pánikolt a lány - csak engedjen el.
- Most már nem - megragadta a rendőrlány kezeit - túlságosan is belelendültünk.
A következő percben mindketten az ágyon feküdtek. Seras alul, Alucard pedig a lány fölött tornyosult.
- Mester, kérlek... - küszködött - eresszen el.
- Nem lehet - suttogta - túl közel kerültünk egymáshoz.
A rendőrlány elkezdett az ágyon lefelé csúszni, hogy kimásszon a férfi alól, de az elkapta a lány csuklóit.
- Nem mész sehova.
Alucard az egyik kezével Seras csuklóit fogta össze, és nyomta az ágyra, míg szabad kezével a drakulina ruháit kezdte el cincálni.
- Még jó, hogy nem az a bonyolult zsaru egyenruha van rajtad - vigyorgott - habár, attól is simán megszabadítanálak.
Victoria rettegve nézte mestere tevékenykedését.
A férfi egy egyszerű rántással letépte a lány felsőjét. A leszakított ruhadarab alól kiugrottak a formás mellek. A vámpír vágyakozva legeltette szemét a formás idomokon. Lágyan megsimogatta a domborulatokat. De ez nem volt elég! Lazán leszaggatta az alsót is, és most már csak egyetlen szál bugyiban tündökölt a tehetetlen lány. Ha tehette, maga elé kapta volna kezeit. Azonban a fehérnemű sem volt sokáig fent. Két másodperc múlva az is a múlté volt.
Seras meztelenül, és szégyenlősen várta a sorsát.
- Hm... gyönyörű vagy - suttogta rekedten. - Tudod, én is szívesen megszabadulnék a ruháimtól... csak attól tartok, hogy ha elengedlek, akkor te szépen meglépsz.
- Ugyan, dehogy...
Elengedte a lány kezeit, aki abban a pillanatba megkísérelte a szökést. Épphogy felakart ugrani, a csuklóit újra szorították.
- Na ugye - felelt a vámpír. Ránehezedett a lányra, de úgy, hogy azért kapjon levegőt. Most már szabad volt mindkét keze ezért nekilátott az inge kigombolásához.
- Ha gondolod akkor te is csinálhatod - nézett a rendőrlányra - elvégre úgy kölcsönös a dolog.
A lány megrázta a fejét.
- Ahogy gondolod - és folytatta a vetkőzést. Már nem volt rajta ing.
Néhány pillanat, és már a nadrágnak is hűlt helye volt. Két vámpír tartózkodott az ágyon teljesen meztelenül. Az egyik gyönyörködve fürkészte, míg a másik inkább a falat nézte.
- Nézz rám - kicsit utasító volt a hangnem.
- Nem.
- Ne légy szégyenlős - ujjával maga felé fordította a lány fejét. - Így jó.
Lehajolt, és újra csókolt. Nem volt menekvés, nyelve bebocsátást kért a lány szájába. Kisebb ellenállásba ütközött, de ezt hamar megszüntette. Nyelveik először harcba, majd játékos kergetőzésbe kezdtek. Alucard lágyan simogatta Seras melleit. A csók abbamaradt, és a vámpír előbb a nyakat majd a domborulatokat vette ostrom alá. Nyelvével ahol tudta ott kényeztette a kéjtől nyögdécselő szőkét. Eljutott a lány legrejtettebb pontjához, szétfeszítette a lábakat, és oda is befurakodott a nyelvével.
Seras hangosan nyögdécselt. Most már nem akart elmenekülni. Még több kényeztetésre vágyott, de ez most abbamaradt.
- Úgy érzem most te jössz.
Hátradőlt a nagypárnának, és várakozva figyelte a lányt.
Most mit kéne tennem? Zavartan odahajolt a férfi ágaskodó nemi szervéhez, és kezével kezdte kényeztetni a férfiasságot.
A vámpír elégedetten sóhajtott. Seras még nagyjából két percig játszadozott aztán elkapták, és újra a hátán feküdt. A férfi nagy nehézségek árán nyögte ki a következő szavakat.
- Ez most kicsit fájni fog - és határozottan behatolt a lányba, ezzel elvéve tőle szüzességét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
