|
Hellsing féle kikapcsolódás 4.
2009.11.11. 16:21
Seras sietve húzta mesterét maga után. Nem is nézett hátra csak akkor, amikor már úgy érezte, hogy elég távol kerültek az ellenségtől. Lelassította lépteit, és egy nagy levegő vétel után a férfira nézett. Annak arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, de a szemében annál több. Alucard szemei szikráztak a haragtól. Ha a tekintettel ölni lehetne, akkor most nagyon sok ember holtan feküdne az utcákon. A rendőrlány lefejtette kezeit a mestere karjáról, és csendben kullogott mellette. Nem nagyon volt bátorsága megszólalni a történtek után.
Nagyjából tíz perc telt el az előző incidens óta, de még mindig csöndben voltak mind a ketten. Legalábbis egészen mostanáig.
- M... mester? - szólalt meg félénken a lány.
- Mi az?
Amint megszólalt, a hangjából is áradt a gyűlölet.
- Ö... szóval... arra gondoltam, hogy mit szólnál hozzá ha körbe járnánk az egész várost? - vetette fel az ötletet Victoria, és egy bátortalan mosolyt küldött mestere felé.
A várt válasz helyett csak egy kisebb morgást kapott.
- Őszintén szólva - folytatta a lány - megnézhetnénk pár dolgot. Állítólag itt elég sok a lát...
- Nem maradnál kicsit csöndben? - förmedt rá a férfi Serasra. - Minek kell itt fölöslegesen locsogni? Te is hordod itt össze a zagyvaságokat mint az a fafejű Maxwell! - a név kiejtése után undor ült ki az arcára. - Vagy ha gondolod akkor menj velük pancsolni a tengerhez...
Serasnak elkomorult az arca, lehajtotta a fejét. A szemében egyre jobban gyűltek a könnyek.
- Tudod mit, mester? - szegte fel az állát. - Szerintem még az a fafejű is megértőbb és kedvesebb nálad, és tudod mit - csillogott a szeme - ha annyira akarod, hogy menjek, akkor már indulok is!
Ezzel sarkon fordult, és faképnél hagyta a ledöbbent férfit.
A rendőrlány lassan kullogott előre. El is ment az egész kedve ettől a nyaralástól, pedig amikor Miss Integra bejelentette, hogy mennek akkor teljesen odáig volt.
Szinte repült az örömtől. De nem is a vakáció gondolata dobta fel annyira, hanem inkább az, hogy talán sikerül kicsit közelebb kerülnie a mesterhez. Milyen jó is lett volna, már el is tervezte, hogy fogja véghez vinni a közeledési tervét. Erre most tessék... az egész kártyavár, amit felépített, egy csapásra összedőlt. Add fel Seras, soha nem fogsz Alucard közelébe jutni!
Hirtelen megtorpant. De igen, sikerülni fog! Nem olyan vagyok, aki föladja egy könnyen!
De igen Seras, add föl. Úgysem fog össze jönni a dolog.
Bízz magadban, és sikerülhet!
Soha nem fog!
De igen!
Nem!
- Állj! - kapott a fejéhez. - Én most magammal veszekszek? - megfogta a homlokát. - Nyilván napszúrást kaptam, jobb ha mára befejezem a császkálást.
Sarkon fordult, és extra sebességre kapcsolva viharzott a szálloda irányába. Egyetlen gond volt csupán. Az, hogy eltévedt.
Már vagy két órája bolyongott az utcákon össze vissza, sikertelenül.
- Hm... - torpant meg - szerintem ezt a büfét, és azt a gagyi szőnyeg árust elhagytam már párszor.
A szőnyeg árus ferde szemmel méregette a lányt, mintha értette volna, hogy az mit mondott.
- Te jó ég - suttogta Seras - micsoda egy ijesztő pofa. Még jó, hogy nem érti, hogy mit mondok...
- Parancsol? - hallott egy öreges férfi hangot.
A lány ijedtében akkorát ugrott, hogy majdnem szétrúgta az előtte békésen elcsoszogó nénike seggét. Hátranézett, és félelme beigazolódott. Az árussal nézett farkas szemet.
- Ö, hogy mondja?
- Azt kérdeztem, hogy mit parancsol?
- Maga... maga érti amit mondok?
- Természetesen, én is angol vagyok - mosolyodott el az árus.
- Én bocs...
- Ne mentegetőzzön kérem - vágott Victoria szavába. - Nagyon sokan mondanak rám hasonlókat, és igen, néha tényleg rémisztő a bámulásom.
- M... kissé.
- Tudom - és hangosan felröhögött, ami inkább egy túlságosan is elhízott disznó röfögésére emlékeztette az embert.
A lány hátán végig futott a hideg. Jézusom, micsoda egy alak! A frászt hozza rám. Borzasztó!
- Tudna nekem segíteni? - kérdezte.
- Ha tudok akkor ezer örömmel.
- Oké! Egy szállodát keresek, ami, hát... a legjobb a városban.
- Ó, tudom melyikről beszél a kis hölgy - mosolygott az árus. - Menjen jobbra aztán forduljon az első saroknál balra.
A lánynak felcsillant a szeme.
- Jaj, nagyon szépen köszönöm! - megfordult, és az adott irányba kezdett futni.
- Szívesen, remélem még összefutunk! - integetett Victoria után majd egy fejcsóválás kíséretében visszavonult a szőnyegei közé.
Mire odaért addigra besötétedett. Az épületen hatalmas neon betűkkel világított a szálloda neve. El se lehetett téveszteni. Seras fáradtan kullogott be a bejárati ajtón, a fali órára nézett, ami most ütötte el az este tíz órát.
- Jézus! Ezek szerint jól eltévedtem - vakarta meg a fejét.
A lifthez ment, megnyomta a gombot, és várt. Végre megérkezett a felvonó eszköz. Belépett rajta, itt is megnyomta a megfelelő gombot, az ajtó becsukódott. Lassan megindult felfelé, némi várakozás után felért. Kilépett a kis helyiségből, de nem volt a szinten világítás.
- Nincs villany? - lepődött meg. - Ez furcsa.
A sötétben kezdett el tapogatózni. Valamit megfogott, egy kilincs volt.
- Ez lesz az - halkan benyitott. Az ajtót zajtalanul becsukta maga mögött. Ebben a pillanatban az ég elkezdett dörögni. Csak pár másodperc telt el, és a dörgést egy hatalmas villámlás követte. A vakító fény az egész szobát bevilágította, és...
Victoria hatalmasat sikított. Ugyanis a szoba közepén volt egy fotel amiben egy férfi ült. Pontosabban Alucard.
A férfi a fotel egyik karjára támaszkodva nézte a lányt. Gúnyosan elmosolyodott.
- M... mester! - reszketett a lány hangja, na meg a teste. - Mégis mit keresel itt?
- Én? - szólalt meg a vámpír. - Ezt én is kérdezhetném, mivel ez az én szobám.
A lány totál leakadt. Rossz helyre jött? Szóval ezért volt nyitva az ajtó, kapott észbe.
- Én... sajnálom - dadogta, és elkezdett hátrálni.
Az ajtóhoz lépett, és kilépett... volna, ha az nincs zárva. Zárva! Az előbb még nyitva volt, esett pánikba. Akárhogy rángatta, az ajtó nem nyílott ki. Megpördült, és félve a férfira nézett, aki még mindig vigyorgott.
- Mester... ezt te csináltad?
- És ha igen?
- Ez nem vicces! - fortyogott a lány. - Azonnal engedj ki!
- Miért jöttél rossz helyre? - húzta tovább a dolgot.
- Sajnos sötétben még mindig nem látok annyira jól! Különben meg lemerném fogadni, hogy a világítást is te cseszted el, mester!
- Ohó, szóval felbátorodtunk? Ez tetszik - nyalta meg a száját a vámpír.
- Nekem viszont nem, úgyhogy engedj ki!
- Rossz hírem van - állt fel, és megindult Seras felé. - Innen nem jutsz ki...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
