Hellsing féle kikapcsolódás 3.
2009.11.11. 16:20
- Maga meg mi a fenét keres itt?
Egy felháborodott, női hang csendült fel. Mindenki a hang irányába fordította a fejét. Integra közeledett a kisebb csoport felé, látszott rajta, hogy feszült.
- Á, Miss Hellsing! Örülök, hogy látom! - köszönt Maxwell, és a kezét nyújtotta.
A nő lenézően meredt a férfi kezére.
- Én annál inkább nem.
Alucard lehajolt, és, hogy csak Seras hallja a fülébe súgta mondandóját.
- Ha itt nem lesz tömegverekedés ebből a zűrzavarból... akkor esküszöm, hogy megeszem a kalapomat.
A rendőrlány kuncogva fordult el a társaságtól. Csak nagy nehezen tudta visszafogni feltörni készülő nevetését. Nem gondolta volna, hogy a mester még ilyen helyzetben is képes poénkodni.
- Nos? - türelmetlenkedett Integra. - Várom a válaszát arra, hogy mi a bánatot keresnek itt?
- Na de kérem, Miss Hellsing - váltott mézes mázos hangra Enrico - ne legyen ilyen kegyetlen. - Mi csak azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat.
- Megtenné, hogy nem affektál? Attól ugyanis felfordul a gyomrom, habár szerencséje van, mert még nem reggeliztem - vágott vissza a nő.
- Ha ezt óhajtja - és visszatért normális hangjához, viszont ez sem volt kellemesebb az előzőnél.
- Hol is tartottunk? - nézett rá villámló szemekkel a nő. - Ja igen, takarodjanak át másik szállodába!
- Ha ha ha - röhögött fel a Vatikán vezetője. - Köszönjük a kedves, és finom távozásra intést, de nem. Itt maradunk, és bízom benne, hogy jól elleszünk, és talán közelebbről megismerjük egymást - itt a rendőrlány felé fordult, és odamosolygott neki.
Seras kicsit rémülten pislogott, Alucard fenyegetően villogtatta fogait, Integrát pedig a rosszul lét környékezte.
- Remélem nem valami mocskos dolgon töri azt a dinnye fejét maga perverz - füstölgött Integra, és távozásra intette embereit.
- Bízom benne, hogy nagyon gyakran összefutunk majd - kiabált a távozók után Maxwell.
- Még csak az hiányozna - öklendezett Integra, és mindenki eltűnt a liftben.
Felérve a megfelelő emeletre mindenki becsődült Integra szobájába, és ott vitatták meg a történteket.
- Mit szólnátok hozzá ha átmennénk másik hotelba? - próbálkozott a nő. - Gondolom ti sem szeretnétek ezekkel egy levegőt szívni.
Alucard karba font kezekkel állt. Neki támaszkodott az ajtónak, és úgy vágott bele...
- Én sem csipázom ezeket a elmeháborodottakat, de kénytelenek leszünk kibírni mert én nem fogok átvándorolni máshova - nagyot sóhajtott. - Úgyhogy részemről ez a helyzet - Victoriára nézett. - Te Seras?
Az említett fölkapta a fejét, és mesterére nézett majd Integrára.
- Ha nem bánja Miss Integra, akkor én is maradnék - mondta félénken, és alig észrevehetően Alucardra sandított.
Integra mégis észrevette... na jó, a vak is látta volna. Meglepődve, és kicsit gyanakodva méregette a két vámpírt.
Ezek között van valami? Vagy csak hallucinálok a fáradságtól, és már jelentkeznek a tünetek?
- Amúgy - kezdte Alucard - nem tárgyaláson kéne lenned?
Integra erre dühösen az asztalra csapott, majd előkapott a zsebéből egy szivart. Meggyújtotta, és beleszívott. Pár perc múlva már kicsit nyugodtabban fújta a füstöt.
Megköszörülte a torkát majd nekilátott a beszédnek.
- Hát igen, úgy volt, hogy ma tárgyalás mert a sok fajankó nem képes egymaga döntést hozni, férfiak...
Alucard felszisszent.
- Na jó, tisztelet a kivételnek, ami nem sok van - mosolyodott el a nő. - Visszatérve... odaértem, és abban a szent pillanatban csörgött a telefon, hogy elhalasztják a dolgot. Azt hittem, hogy megáll az eszem. Átkoztam is azt a sok szerencsétlen marhát.
- Ilyen az élet.
- Nagyon vicces, de átrakták holnapra. Viszont ha megint megszívatnak - keze ökölbe szorult - akkor kitekerem a nyakukat.
Alucard mosolygott. Felegyenesedett, és az ajtó felé fordult.
- Ha befejezted - fogta meg a kilincset - akkor mi elmennénk.
- Mennénk? - lepődött meg Integra.
- Aha, Seras meg én. Úgy volt, hogy kicsit körülnézünk, de összeakadtunk azokkal a csírákkal, utána te is jöttél, és most itt vagyunk. Tehát ha nincs ellene kifogásod, akkor mi lelépünk.
- Persze - esett le az álla. - Menjetek csak, és jó szórakozást.
- Meglesz - vigyorgott a vámpír - Seras, gyere.
- Hm, rendben - ugrott fel a lány.
Két másodperc múlva már mindkettőjüknek csak hűlt helye volt.
- Walter.
- Igen asszonyom?
- Te is úgy látod, hogy van köztük valami?
- Mire gondol?
- Tudod te - és sokat sejtetően elmosolyodott.
- Hát ha engem kérdez, akkor bizonyára.
Integra hátradőlt a karosszékben, és elégedetten maga elé mosolygott.
- Még a végén úgy járunk, hogy kicsit megszaporodunk - és szívből felkacagott.
A két vámpír tehát újból nekivágott az útnak, remélhetőleg most már az ajtón kívülre is kijutnak. Odaértek a bejárathoz, és végre kiléptek a napsütésbe. A nap ragyogóan sütött, minden fényárban úszott, a meleg szinte cirógatta az embert.
- M... mester.
- Igen?
- Kérdezhetnék valamit?
- Csak rajta.
A lány fölnézett a férfira, aki előre meredt, és az embereket bámulta.
- Nekünk most, hogy, hogy nem árt a napfény?
A vámpír lenézett a lányra, és kicsit csodálkozva figyelte.
- Nem mondta Integra?
- Mit? - lepődött meg a lány.
- Hm... bekented magad valami krémmel?
- Ö... igen. Miss Integrától kaptam. Miért?
Alucard megvonta a vállát.
- Na az véd meg minket a napfénytől. Integra nekünk szerzett be abból a krémből. Állítólag valami bizarr helyen jutott hozzá, egy olyan boltban, ahol mindenféle furcsa dolgokat lehet kapni. Azt hiszem Urahara Kisuke a tulaj, valami japán csávó.
- Japán? Jézusom! - akadt ki a lány.
- Nyugalom, ne ess pánikba - nyugtatta Alucard a lányt. - Habár... - elgondolkodva a fejét fogta - ...mintha azt mondták volna, hogy jobb elkerülni azt az üzletet. Nem tudom miért, de... olyan hírek terjengnek, hogy elég őrült a fazon.
Serasra nézett, aki fehér volt mint a fal, és kicsit remegve válaszolt.
- Te atya, úr, Isten... - dadogta.
Alucard mosolyogva odalépett, a lány arcához hajolt, és Seras legnagyobb meglepetésére gyengéd csókot lehelt az ajkára.
- Nos? - mosolygott, de még nem nagyon távolodott el a lány puha ajkaitól. - Remélem, hogy most már jobb.
- Én - suttogta a lány, de ekkor valaki kicsit gúnyosan köhécselni kezdett a háta mögött. Ijedten megpördült, és a Vatikán vezetőjével találta szembe magát. Kicsit szégyenlősen vissza húzódott, és a vámpír háta mögött talált biztonságot magának.
Alucard elővette legszebb cápa mosolyát, és úgy vigyorgott a hívatlan vendégre.
- Ó, csak nem megzavartunk valamit? - vigyorgott Maxwell.
A vámpír legszívesebben fejét vette volna a pimasz férfinak, de annak háta mögött ott állt elmaradhatatlanul Anderson.
- Látom hűséges a kutyája - biccentett fejével a pap felé.
Az válasz képen csak morgott egyet.
- Látom még mindig harapós kedvében van, vagy csak Miss Hellsing ragasztott magára egy kicsit belőle?
- Milyen furcsa, hogy maguk állandóan akkor jelennek meg amikor mi menni készülünk valahova. Netán közös az úti cél?
- Nem hinném, mi ugyanis a strandra megyünk, és maguk?
- Nem hinném, hogy sok közük van hozzá - ezzel hátat fordított, és megindult az ellenkező irányba. - Gyere Seras, menjünk.
A rendőrlány indult volna de megint felcsendült a köhécselés.
- A kisasszony nem tart velünk? - érdeklődött Enrico.
Victoria a mesterére nézett, aki megtorpant a kérés hallatán. Keze ökölbe szorult.
- Nem köszönöm - válaszolt gyorsan a lány, mesteréhez sietett. Belé karolt, és gyors elhúzta mielőtt az kinyírta volna a fehér hajú ürgét.
|