Sakura levegőért kapkodva, idegesen nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját. Félénken húzta össze magán fehér szatén köntösét, és tétován a sötét szobába pillantott, amelyben csak egy kis gyertya derengését látta. Mikor szemei hozzászoktak a félhomályhoz, halványan kivette a férfi sziluettjét. Neji az ágy szélén ült, és halványszín szemeivel őt figyelte. Krémszínű kimonóban volt, és vállaira hulló sötét haja - amely szinte elnyelte a kevéske fényt -, olybá tűnt, mintha maga a sötét éjszaka ölelné körül nemes vonású szép arcát, és széles vállait.

Sakura tétován becsukta maga után az ajtót, és remegő térdekkel állt meg hálószobájuk közepén. Kioldotta köntösének övét, s az lágy suhogással aláhullott.
Elpirulva sütötte le szemeit, és hagyta hogy a férfi szemei magukba igyák a látványt...

Neji levegőért kapkodva figyelte Őt, ahogy arcán halvány pírral áll egy szál szatén hálóingben, amelynél szebbet még életében nem látott. Nem a ruhát... nem... ifjú feleségénél szebbet nem látott még soha...
Kinyújtotta érte a kezét, és felállva elindult felé. Látta Sakura testének enyhe remegését.
- Ne félj... - súgta, és kedvesen magához ölelte szerelmét. - Gyengéd leszek... ez a nászéjszakánk.
- Tu...tudom... - lehelte a lány, ahogy megérezte a száját simogató ajkakat, és karjait férje nyaka köré fonva simult az izmos, erős karok ölelésébe. Tétován megtapogatta az ujján lévő jegygyűrűt, és belesóhajtott a csókba.
Most már Neji felesége... és boldog. Nagyon boldog...

Hirtelen elvesztette lábai alól a talajt, és halkan felsikkantott, ahogy erős karok fellendítették. A férfi néhány lépéssel az ágynál termett Sakurával a karjaiban, és gyengéden lefektette. Halványlila szemei lassan végigfutottak rajta... szép arcán, a párnán szétterülő halványszínű hajkoronán, a karcsú, formás testen...
- Álomszép vagy Sakura... - mondta halkan, és komolyan nézett felesége tengerzöld szemeibe.
- Neji... - pirult el még jobban, és felnézett a fölé hajoló férjére.
- Erre a pillanatra vártam azóta, hogy megpillantottalak a chounin vizsgán... Amikor először belenéztem gyönyörű szemeidbe, azonnal rabul ejtetted a szívemet, és egyre jobban csúsztam a kétségbeesés bugyraiba, amikor láttam, hogy nincs esélyem.

Sakura elkerekedett szemekkel figyelt rá. Ha csak sejtette volna...
- Emlékszem... az első találkozásunkra. - nézett fel férjének gyöngéden csillogó szemeibe. - Abban a pillanatban én is éreztem, hogy valami különleges történik közöttünk...
Remegő kis kezével finoman megsimogatta a szép metszésű arcot, és elmosolyodott.
- Szeretlek, Neji. - súgta halkan.
- Én is szeretlek téged, Sakura. - viszonozta mosolyát a férje, és kedvesen megcsókolta. - Bízd rám magad... gyengéd leszek, ígérem...
Sakura félénken biccentett, és beletúrt az arcába hulló fekete hajzuhatagba.
Oldalán végigsiklottak a meleg férfikezek, és halkan felsóhajtott a kellemes borzongástól, amit érzett.
Neji csókkal zárta le a duzzadt kis ajkakat, és észrevétlen gyorsasággal tépte szét a hálóinget. Ez egy szimbólum volt számára...átszakította az utolsó akadályt is kettejük között. Most már visszafordíthatatlanul övé volt ez a test... az övé, és senki másé. Sakura riadtan összerándult, amikor a szövet reccsenését meghallotta, de a férfi csókja azonnal elterelte a figyelmét. Kis kezei felfedező útra indultak a széles vállakon, és besiklottak a kimonó alá.
Neji halkan belenyögött a csókba, amikor megérezte mellkasán a finom érintéseket, és felhördülve rángatta le magáról ruháját. Mosolyogva figyelte közben szerelmének piros arcát, és az őt figyelő szemeket. Feltérdelve nézett végig Ő is Sakurán, és halkan felnyögött...
- Tökéletes vagy... - nehezedett vissza rá. Egész testével hozzásimulva csókolta, falta édes ajkait, nyakának illatos bőrét, keblének puha halmait. Nedves csíkokat és köröcskéket rajzolva lapos hasára, lassan kalandozott egyre lejjebb, míg édes kelyhének nektárját meg nem kóstolhatta. Remegő kezekkel markolta a lepedőt, és gyönygyöző homlokkal figyelte, ahogy Sakura ívbe feszült testtel, kéjes sóhajokkal adja át teljesen magát a kényeztetés élvezetének.
- Neji...ahh...nehhm bírom...tovább... - hallotta a lágy kis hangot, és elmosolyodva mászott újra fölé.
- Én sem - súgta a puha ajkakba, és felsóhajtva borzongott meg a gyönyörűségtől, ahogy Sakura karjait nyaka köré fonva viszonozta szenvedélyes csókját.
Férfiasságát a bejáratához érintette, és nagyon lassan hatol egyre beljebb a szűk kis hüvelybe. Nem akart fájdalmat okozni... Elérte a szűzhártya akadályát, és megtorpant, de Sakura fellendítve csípőjét, és egyszerre nyögtek fel. Sakura a fájdalomtól, Neji pedig a végtelen, forró gyönyörtől, amikor férfiasságát hirtelen körülölelte a lány szorongató forrósága. Oh hogy élvezte!
Mozdulatlanná dermedve puhán puszilgatta nyöszörgő kis szerelmét, várva hogy elcsituljon a fájdalom. Sakura a derekára fonta karcsú lábait, és a férfi felmorranva harapott gyengéden a puha nyakába. Az ősi ösztönök oly erősek voltak...
Lassú, lágy ringással kezdett el szeretkezni feleségével, és füléhez hajolva félig öntudatlanul becézgette szerelmes szavakkal kedvesét. A szavak önkéntelenül törtek fel belőle, mint ha kinyitott volna egy titkos kis ajtót, amin kiözönlöttek a sosem mondott szavak.
- ...kicsim...édesem... szerelmem... - és még sok-sok szép szó, amit csak neki tartogatott, amióta az eszét tudta, amikor még nem is ismerte...
Együtt fokozták a tempót, sóhajaik és nyögéseik is szinte szeretkeztek egymással, olyan összhangban simultak össze hálószobájuk meghitt magányában.

Sakura összerándulva sikoltott fel hirtelen, és ívbe feszült testtel, fuldoklóként kapaszkodott férjébe, aki hangos nyögéssel szállt vele együtt a paradicsom csodás gyönyöreibe...

Aznap éjjel két szerelmes lélek egyesült...


Epilógus:


- Anya...anya... - robbant be a ház ajtaján két rózsaszín hajú, halványlila szemű kislány. - Megjött apa a küldetésről! - kiabálták kórusban.
Sakura megtörölve kezeit mosolyogva követi őket a rezidenciájuk előkertjébe a nagy kapuhoz, ahol a két kislány bátyja állt, idegesen toporogva. Hosszú fekete haja a hátán összekötve, lila szemeivel édesanyját figyelve. Szakasztott úgy néz ki, mint Neji ennyi idősen... - gondolta Sakura, és mögé lépve karolta át a vállát.
- Biztos vagy benne, fiam? - kérdezte halkan.
- Igen, a byakugannal látom... - válaszolt. - Mindjárt ideér...
- Mi is látjuk! - kiabálták kórusban az ikrek, anyjuk kezébe kapaszkodva ugrálva.

Nyílt a kapu, és belépett rajta egy magas férfi, hosszú fekete haján megcsillant a napfény, és ahogy észre vette a rá váró családját, elmosolyodott.
- Sziasztok... - köszönt mély hangján. A gyerekek egyszerre ugrottak a nyakába, és Sakura nevetve lépett közelebb.
- Szia kedvesem... - súgta, és ahogy gyermekeik végre lehiggadtak, hozzásimulva bújt férjének erős karjaiba. Puha csókot váltva ballagtak be a házukba, egymást átölelve...

VÉGE