- Sakura... kislányom! Igyekezz a készülődéssel, megjöttek érted! - lépett be szobájába az anyukája. Döbbenten nézett fel rá, még a fésű is kihullott a kezéből.
- Értem...? - kerekedtek el szép szemei.
- Bizony! Úgyhogy siess... - intett sürgetően szülője, és felkapta a fésűt a földről, majd néhány mozdulattal laza kontyot készített lányának, odafigyelve, hogy néhány tincs érzékien kiszabadulva kunkorodjon a nyakánál. Végre elkészültek, és kituszkolta a szobából hevesen ellenkező csemetéjét, hogy az döbbenten földbe gyökerezett lábbal torpanjon meg Neji láttán.

A férfi leendő apósával beszélgetett udvariasan, amikor kinyílt a nappali ajtaja, és belépett Sakura. Elégedetten futtatta végig rajta szemeit, hiszen a halványlila kimonó a kis virágmintákkal igazán jól állt neki... Eszébe jutott milyen szép melleket is takar ez a ruha, és máris kissé nehezebben szedte a levegőt... Belenézett a gyönyörű szemekbe, és a benne kavargó érzelmek mosolyra késztették.

"Ajaj, ez Neji.... Miért néz rám így? Mit tervez már megint? Hű de jól néz ki... Hé, kislány, miket gondolsz?!" - kavarogtak a zavart gondolatok a fejében. Végignézett ezen a pompás hímpéldányon, és... "Pompás hímpéldány?! Miket gondolok én?!" - dühöngött magában, és zavartan elpirult. "Most meg miért mosolyog? Hogy merészel rajtam szórakozni?" - bőszült fel még jobban, de mégsem volt képes elszakítani a szemeit róla... Neji igazán jól festett... krémszínű kimonójában, bő szárú nadrágjában. Hosszú fekete haja lágyan csillogott, szép arca szoborszerű... És a halványlila szemek Őt nézték, leplezetlen vággyal...
Sakura mélyen elpirult, mert eszébe jutott, mit is csináltak legutóbb, amikor Neji így pillantott rá...

Tétován lépett közelebb, és idegesen megtorpant a férfi előtt.
- Sakura... - hajolt közelebb a férfi, és udvarias puszit lehelt az arcára. Tette mindezt olyan közvetlenül, mintha...
Mélyen elpirult, és kissé hátrahőkölt, de Neji megfogta remegő kis kezét, majd udvariasan elbúcsúzott a szülőktől, kihúzta maga után az utcára. Ő pedig a férfi kezének melegségétől, és az iménti puszi hatása alatt kábán hagyta magát...
Ahogy elindultak a sötét utcákon, a kellemesen hűvös levegőtől kissé magához tért.
Megpróbálta kiszabadítani a kezét, de csak annyit ért el, hogy a férfi vessen rá egy oldalpillantást, és még szorosabban tartsa fogva.
- Neji... engedj el... - suttogta zavartan.
- Nocsak... - gúnyolódott rideg hangon a férfi. - Talán zavar? Ma délután nem úgy tűntél, mint aki ellenezte az érintéseimet...
Sakura mélyen elpirulva nézett fel Neji kifejezéstelen arcára. Erre nem tudott mit válaszolni...
De azért nem hagyhatta szó nélkül.
- Én csak... én csak... - motyogta, és lehajtotta a fejét, nem vette észre a férfi halvány mosolyát, és a pillantást, ahogyan ránézett ekkor.
- ...én... fáradt voltam, és.... - motyogta még pirosabb arccal. Ekkor megtorpantak, Neji elengedte és Ő meglepetten nézett fel. A Hyuuga rezidencia kapuját tartotta nyitva előtte, hogy beléphessen, közben pókerarccal nézett le rá.
Nagyot sóhajtva sietett el a férfi mellett, lesütött szemekkel gondosan elkerülve a tekintetét...

- Sakura! Szia! - sietett elé Hinata, és boldogan mosolyogva ölelte át. - Már annyira vártalak... Nagyon csinos vagy ma este... - csicsergett, és elégedetten nézte.
- Köszönöm... te is nagyon csinos vagy... - dicsérte meg, hiszen a lányon tényleg nagyon jól állt a rózsaszín kimonó.
- Hozzád öltöztem. - vigyorgott gyermetegen rá.
- Én meg hozzád. - viszonozta. Egyszerre kuncogtak fel, és ölelték meg egymást.
- Sakura. - csattant a férfi mély hangja, és meglepetten kapta fel a fejét. Neji a kezét nyújtva várakozott rá, halványlila szemei szigorúan néztek rá. Zavarta, hogy nem vele foglalkozik a lány... Legszívesebben kettesben lenne vele, de Hizashi akarta ezt.
Egy karcsú kis kéz belesimult erős tenyerébe, amitől testén ismét végigfutott a már jól ismert borzongás... Ha a lányhoz ér, mindig ez történik. Észrevétlenül felsóhajtott, és bekísérte a házba.
Hizashi és felesége kedvesen üdvözölték a vendéget, de csak ők voltak jelen és Hinata, mert a többi családtag most nem volt hivatalos. Sakura illendően köszöntötte őket, és zavartan elpirult, ahogy Neji nagybátyja elégedetten végigmérte. Egy férfi tekintete volt ez, nem egy rokoné... és a felismeréstől félelem szorította össze a torkát...
Neji meglepődött bácsikája reakcióján, de megnyugtatta magát. Sakura olyan szép nő, hogy még Hizashi is megnézte. Ennyi, nincs több e mögött.
Végre asztalhoz ültek, és csöndben étkeztek. Hinata néha megtörte a feszült csöndet, és Sakura igazán hálás volt ezért... Végül már olyan kedélyes beszélgetésbe merültek, hogy csatlakozott Hizashi felesége is. A gyógyítói tevékenységéről, néhány küldetésről, ruhákról és egyéb érdekességekről beszélgettek. Neji halvány mosollyal hallgatta csicsergő kedvesét, és néha rajta felejtette a szemeit kipirult kis arcán, lágyan csillogó halványszín hajfürtjein...

- Mi visszavonulunk... - állt fel Hizashi, és kifejezéstelen arccal nézett Neji-re. - ...kísérd haza Sakura-t fiam. - intett, és feleségét követve az ajtóhoz lépett. Sakura és Neji udvariasan elköszöntek, és amikor a lány felnézett, az idősebb férfi szemeivel találkozott a tekintete... a benne égő leplezetlen vágytól elsápadt. Csak egy pillanat volt az egész, mert már kint is voltak. "Lehet, hogy csak én képzeltem?" bénultan hagyta, hogy Hinata megölelje, és halkan elköszönt tőle is.

Neji is észrevette.

És nem tetszett neki.

Sosem gondolta volna, hogy bácsikája ennyire nem képes uralkodni az érzelmein... De megvonta a vállát, és elhessegette a gondolatot, majd menyasszonyára nézett, aki kissé elpirulva állt mellette, lesütött szemekkel. Megfogta remegő kis kezét, és gyengéd puszit lehelt rá, s látva az ellenkezés hiányát, megpuszilta az arcát, s szájával pillangószárny-szerűen simította végig a hamvas bőrt... az ajkaira vándorolt... és finoman, gyengéden, szerelmesen csókolta meg... ahogy eddig még soha... Mosolyogva emelte fel fejét, belenézett a gyönyörű szemekbe.
- Sakura... - kezdte húzni maga után a kábult lányt. - ...hazakísérlek. - susogta.

A Haruno család házának kapujában akkor éjjel Neji Hyuuga csókot lopott menyasszonyától...

***

- Sakura kislányom! Ébredj! - kopogott anyukája az ajtón. - Küldetésre kell menned nem?
- De... - lehelte kábán, és kikászálódott az ágyból. Ahogy eszébe jutott az előző esti vacsora, és az azt követő események... elpirult. "Olyan vagyok, mint egy szerelmes bakfis..." - gondolta szégyenkezve, és rácsodálkozott mosolytól ragyogó tükörképére a fürdőszobában. "Ez én vagyok?"

***

Némán várakozott a kis csapat Konoha főbejáratánál.
- Hol késik már ennyit? - dühöngött Naruto. - Mintha nem is kaptunk volna új jounin-t... pont olyan, mint Kakashi-sensei.
- Jaj hallgass már! - torkolta le Kiba, Akamaru helyeslő morranásával kiegészítve.
- Jön már... - szólt félénken Hinata, és mind az öten a mutatott irányba fordultak.
Neji komótos léptekkel haladt feléjük, hűvös tekintetével végigmérve őket. Látszólag nyugodt volt, de belül forrongott benne a düh. Tsunade-val veszekedett idáig, ugyanis a küldetéshez több emberre lett volna szükség. De hát majd megoldják...

Biccentéssel üdvözölte az azonnal köré gyűlő társaságot. A legközelebb álló Shino-nak átnyújtotta a tekercset, hogy körbeadja, majd halkan beszélni kezdett.
- Nem lesz könnyű küldetés. Egy falut megtámadott egy rablóbanda néhány nappal ezelőtt, és egy értékes ereklyét vittek el. El kell fognunk őket, és visszaszerezni a tárgyat. Komoly problémát jelent, hogy a banda igen nagy létszámú, és erős harcosokból áll. Az sem kizárt, hogy missing-nin is van köztük... - kezdett magyarázni, és lassan, higgadtan osztotta ki az utasításokat, és magyarázta el a stratégiát.

Sakura csendben figyelte, de gondolatban máshol járt... Amikor a halványlila szemek ránéztek, elpirulva fordította el arcát, és zavartan nézte a földet. Neji pedig önkéntelenül is elmosolyodott ezen az édes kis reakción...

***

- Naruto vigyázz! - kiáltotta Sakura kétségbeesetten, és a fiú felé vetődött, hogy lerántsa a felé repülő kunai-kések zápora elől. Ekkor egy alak termett előttük a semmiből, és örvényt kavarva minden fegyvert kivédett, majd támadásba lendült. Sakura levegőért kapkodva feküdt a földön a félájult Naruto-ra borulva, és remegve figyelte, ahogy Neji keményen, kíméletlenül harcol azzal az ellenféllel, aki legyőzte őket. Vele nem bírtak el, de a bűnöző vezér társai már holtan hevertek a földön...

Neji mélyen magába fojtotta fortyogó dühét, és jegesen hűvös kegyetlenséggel győzte le a ninját, majd egy mozdulattal eltörve a nyakát kivégezte. Tudta, hogy erre nincs szükség, de nem számított... majdnem megölte Sakura-t... "Ezért az életével fizetett." - hajította félre a rongybabaként elernyedt testet, majd visszasietett a többiekhez.
"Nem kellett volna egyedül elküldenem őket felderítést végezni... azt hittem óvatosabbak lesznek. Szerencse, hogy időben érkeztem..." - szidta magát dőreségéért, és letérdelt Naruto mellé. Sakura már a sérüléseit látta el, így lehiggadva vett egy mély levegőt. Lopva végignézett a lányon, de nem látott rajta sebeket...
"Ha nem érek ide időben..." - szorult ökölbe mindkét keze, és megfeszült a teste. A gondolattól, hogy elveszítheti Őt, őrjítően fájdalmas volt.

Naruto óvatosan feltápászkodott a földről, és a többieket is fölkaparták a földről. Szerencsére mindenki élt, csak kisebb-nagyobb sérüléseik szorultak ellátásra. Sakura keményen dolgozott, végül épségben bicegett vissza a kis csapat a faluba.

A falu vezetője boldogan mosolyogva köszönte meg nekik, hogy megszabadították őket a garázdálkodó bandától, visszaszerezték az ereklyét... és rögtönzött ünnepséget tartottak. Neji csapata nem vett részt az ünnepségben, egyenesen a szállásukra mentek...

***

Sakura lassan ébredezett, kábán körülnézve próbálta felidézni hol is van és miért. Ahogy eszébe jutottak az előző nap történései, úgy tisztult ki a feje is. Hotelszobájának fürdőjébe vánszorogva jobb kedvre derült, és frissen, fitten, illatosra zuhanyozottan tépte fel szobájának ajtaját. Elégedetten sietett Naruto ajtajához.
- Hét te lustaság! Kelj fel! - kopogott, de nem jött válasz. Benyitott, és meglepetten nézett körül az üres szobában. - Mi a szösz?

Benyitott sorra a többiek szobájába is, végül Neji ajtaja előtt torpant meg... Tétován bekopogott, de semmi válasz. Pirulva nyitott be az ajtón, és megnyugodva felsóhajtott, amikor körbepillantva látta, hogy a holmija még itt van. Nyílt a fürdőszoba ajtó, és a férfi lépett ki rajta, egy törülközővel a derekán.
Neji érezte Sakura chakráját már a fürdőből, így csak egy félmosollyal nyugtázta jelenlétét.
- Hol vannak a többiek? - néztek rá a gyönyörű tengerzöld szemek, amelyek aztán óvatosan végigsiklottak izmos testén.
- Hajnalban visszautaztak Konoha-ba. - válaszolt mély hangján, és az ágyhoz lépett. Sakura pirulva kapta el tekintetét róla, és az ajtóhoz sietett. Legszívesebben hanyatt-homlok menekült volna, de nem akarta hogy Neji lássa rajta, milyen hatással van rá. Menet közben tudatosult benne amit mondott, és meglepetten pördült meg.
- Tessék? - nyögött fel. - És nekünk miért nem szóltak? Mi ez az egész? Jézusom...! - sikkantott fel, amikor meglátta Neji teljesen meztelen testét, szerencsére csak hátulról, hiszen idő közben a törülközőtől is megszabadult. Villámgyorsan szemei elé tette kis kezeit, és piros arccal fordult el. - Azonnal vegyél fel valamit...! Mégis hogy képzeled, hogy...
Halk, érzéki nevetés volt a válasz.
- Te jöttél be az én szobámba... - duruzsolta mély hangján a férfi, és a lány elé állt. Dehogy vesz ő föl bármit is, amikor imádja ilyen zavartnak látni Őt...!
- Akkor én most... - hátrált az ajtó felé egyik kezét még mindig a szemeire szorítva, és tétován tapogatózott a kilincs felé.
Egy erős férfikéz lefeszegette az arcáról ujjait, és a buján mosolygó Neji-t meglátva még pirosabb lett... szorosan behunyta szemeit.

- Édes vagy... - susogta a férfi Sakura fülébe, miközben az ajtóhoz szorította Őt.
- Mit... mit csinálsz? Azonnal engedj ki... - motyogta zavartan, és elfordította az arcát is, nehogy lepillantson, és meglássa a... - Jesszus! - kapkodott levegőért, ahogy Neji szorosan hozzásimult, és megérezte kemény férfiasságát a hasán.
- Nem mész innen sehova kicsim... - nyalta végig a bársonyos bőrű nyakát, és elégedetten elvigyorodva nyugtázta a lány remegését.
- Nehh... - szakadt fel egy önkéntelen sóhaj Sakura-ból, és elgyengült térdekkel próbált szabadulni. Mindkét csuklóját megragadta a férfi, és az ágy felé kezdte húzni.
- Mivel ilyen udvariatlanul rám törted az ajtót... - susogta Neji. - ...büntetést érdemelsz...
Lenyomta az ágyra, mit sem törődve az ellenkezésével, és a matracba préselte a karcsú testet. Teljesen bezsongott a látványtól... A piruló, édes kis arc az Ő párnáján... gyönyörű teste alatta... puha mellei a mellkasához nyomódva... ez maga a mennyország...!
- Azonnal engedj el, vagy sikítok! - fenyegetőzött zavartan Sakura, de csak nevetés volt a válasz.
- Ó igen, fogsz sikoltozni mindjárt... - susogta a fülébe, és megharapta finoman a fülcimpáját. - ...az élvezettől. - tette hozzá halkan kuncogva. Sakura vadul megremegett, és felsóhajtott ahogy a zsibbadt bizsergés végigcikázott testén. Kábán hagyta, hogy Neji forrón megcsókolja, nyelvével lágyan végigcirógassa ajkait, és sóhajtva engedte be szájába kutakodó nyelvét...

Igézően bódító csókjától Sakura-ban minden ellenállás megtört... remegve simult hozzá, és halkan nyögdécselve élvezte a férfi minden mozdulatát.
Neji elszakította tőle ajkait, majd nyakára vetődve csókolta, nyalogatta a legérzékenyebb ponton. Boldog kis sóhajok, nyögések jutalmazták, és egyre jobban kezdte elveszíteni önuralmát.
- Úristen... hogy lehet valaki ennyire érzéki...? - lehelte a nyakába, és egy vad mozdulattal letépte a lány ingét. Felnyögve nézett le a szép melleket fedő csipkés, halványzöld melltartóra.
- Mondtam már, hogy a kedvenc színem a zöld? - vigyorgott a piruló lányra. Egy újabb reccsenés... szövetek szakadása... a melltartó is kilehelte lelkét.

Sakura behunyta szemeit, amikor megérezte a mellein a férfi forró ajkait, és nyelvének bizsergető játékát...
- Neji... - sóhajtotta a férfi nevét, és elernyedt ellenkező teste.
- Sakura... - susogta a férfi a mellei közötti völgybe. - ...megőrjítesz...
Finoman nyalogatta, és elengedve a csuklóit, kezeivel is lágyan végigsimított a kemény kis halmokon.
- Gyönyörű vagy... - susogta, és ajkai lejjebb vándoroltak a puha hasfalra.
- Nehh... kérlek neehhh... - nyögött fel érzékien, amikor megérezte, hogy a nadrágja is a többi ruhájának sorsára jut.
- Mit ne? - hallotta a halk nevetést. - Ne hagyd abba...vagy ne ilyen lassan...?
Sakura arca még pirosabb lett, és lepillantott a hasát nyalogató férfira. A látványtól a lélegzete is elállt... Neji hosszú fekete haja a hasát cirógatta, a halványlila szemek vágytól elsötétedve figyelték az Ő arcát, ajkain buja mosollyal... lassan, élvezettel nyalta végig a hasát, egészen a köldökéig... Halkan felnyögött, olyan hatással volt rá a látvány és az érintés...
- Na ugye...?! - vigyorgott rá a férfi, és végre leért a legkívánatosabb ponthoz. Élvezettel gyönyörködött a halványzöld csipkés kis szépségben, lágyan végigsimított ujjaival a csipkeszegély mentén, és élvezettel elmosolyodott, ahogy megremegett érintésétől Sakura.
-Ó igen... le sem tagadhatod... - búgta érzékien. - ...te is kívánsz engem...
- Én nem... - próbált ellenkezni a lány, de a férfi beléfojtotta az átlátszó kifogást egy egyszerű mozdulattal... forró nyelvével végigsimított szemérmén a ruha anyagán keresztül.
- Ahh... Neji.... - nyögött fel, és teste ívbe feszült a kéjtől...
- Mit is mondtál...? - duruzsolta, és ujjaival lágy, körkörös mozdulatokkal kezdte ingerelni az érzékeny kis pontot. - Ja igen... hogy nem élvezed... - nevetett fel halkan, és az egyre jobban átnedvesedő bugyit látva vigyora szélesebb lett.
- Akkor bizonyára ez is nagyon kellemetlen lehet neked... - susogta, és letépve a kis ruhadarabot, ajkaival lágyan végigsimított a combhajlatán, kísértetiesen közel a vágytól nedves, duzzadt szeméremhez. Behunyt szemekkel élvezte a hangos nyögéseket, sóhajokat... s egyre nehezebben fogta vissza magát... remegett már az egész teste a visszafogott vágyakozástól... de nem akart rávetődni. "Van önuralmam. Kibírom... csak megtörhessem végre a makacs ellenállását..." - gondolta elszántan.

Nyelvével végigszántott combjának belső felszínén, és kezeivel stabilan fogta a remegő combokat...
Sakura reszketett mint a kocsonya...égett az egész teste, szinte lángolt a bőre... Elképedve figyelte saját testének reakcióját, és egyre mélyebbre süppedt a kábultságba... Már nem vágyott másra, csak hogy érezze magán, magában Őt... kívánta...őrülten...

Neji forró nyelve lassan, kéjesen rajzolt apró köröket a combjának érzékeny bőrén, és biztosan haladt egyre feljebb... egyre közelebb a vágytól lüktető, sajgó kincséhez... De még mindig csak a combján volt...
- Neji... kérlek... - feszült ívbe a teste sóvárgó vágyától...
- Mit szeretnél...? - susogta, és lágyan rálehelt perzselően forrón a legérzékenyebb részére.
- Ahh... - nyögött fel mélyen elpirulva a lány, és kezeibe temette szégyenkező arcát, amit azonnal elhúzott onnan a férfi erős keze.
- Ne takard el magad... csodálatos vagy... látni akarom az arcodat... - duruzsolta érzékien, és mosolyogva fordult vissza előbbi tevékenységéhez. Ujjaival lágyan szétválasztotta a hamvas, vágytól harmatos redőket...
- Itt is gyönyörű vagy... - susogta érzékien, és finoman megkóstolta, mint egy ízletes, lédús barackot... Behunyt szemekkel hallgatta az apró sikolyokat és az édes nyögéseket... nyelvével bódítóan ingerelte a legérzékenyebb pontját... és elégedetten felnyögött, amikor Sakura formás csípője ösztönös hullámzásba kezdett...

- Neji... óhh... - sóhajtotta szinte önkívületben, és ujjai beletúrtak a férfi selymes hajába... Mikor erőteljesebbekké váltak nyelvének mozdulatai, Sakura kéjes sikolyai önkéntelenül szakadtak fel belőle... úgy érezte, a kéj az altestéből óceánként áramlik végig testén, hogy aztán ajkai közül törjön felszínre, kiszabaduljon testéből a feszültség...
Neji mosolyogva figyelte érzékeny kedvesének csodálatos vergődését, a pompás testén gyöngyöző verejtékcseppeket... kipirult arcán a tiszta élvezetet...

Sakura jegesen perzselő örvényt érzett kibontakozni altestében, amelynek forrása a férfi érintése volt... nőtt és dagadt benne, egyre felkavaróbb, erősebb lett, és végigömölve, folyva a testén szétáradt, görcsös rángás formájában... olyan elemi őserővel tört rá, hogy csak sóhajtani volt képes... Az orgazmus lecsapott rá... szétáradt benne, tombolt, őrjöngött testében... feldobta a magasba, szárnyalt a fellegekben... lángolt a teste és mégis fázott....


- Neji...



- Sakura... csodálatos vagy... - nézett a szemébe, és fölé mászva közelről nézte a kéjtől kábán fénylő tengerzöld szemeket... - Szeretlek. - susogta a puha ajkakba, és finom puszit hintett rájuk. Pénisze finoman hozzáért a nedves hüvelyéhez, és remegve kapaszkodott bele a matracba, olyan erővel tört rá a vágy, hogy átlépje azt a bizonyos határt...
De... miért ne tehetné meg?! Sakura is kívánja Őt... "Nem..." - rázta meg a fejét, kissé kijózanodva. Utána gyűlölné őt, mert ezt tette vele.
Újra lenézett a rá mosolygó szép arcra... "Óhh, hogy vágytam erre..." - figyelte ellágyulva, és mosolyogva csókolta meg Őt.
Hangosan felnyögött a meglepetéstől, amikor Sakura visszacsókolva magához rántotta, és hozzá simult.
- Sakura... - hördült fel, és agyát elhomályosította a vad vágy. - ...nekem sem végtelen az önuralmam... - suttogta, de beléfojtotta a lány csókja az ellenkezést.
"Nem bírom..." - volt az utolsó tiszta gondolata, és finoman beléhatolt, de csak egy-két centiméternyit... forró és szűk...
- Ahh istenem... - nyögött fel, és görcsösen markolta a matracot. - ...nem szabad... - zihálta, és kitépte magát a karokból, feltérdelve nézett le a kipirult szépségre.
- Neji... - sóhajtotta a lány, kinyújtva érte a kezét.
Elkapta, és puszit hintve rá mosolygott le rá.
- Sakura... ezt az ajándékot majd a nászéjszakán fogadom el tőled... mert tudom, hogy akkor teljes szívedből adod nekem... - susogta, és a takarót kedvesére terítve nehezedett vissza rá, hogy megcsókolja ismét.
- Szeretlek... - nézett a szép szemekbe gyengéden mosolyogva.
Sakura szívét perzselő forróság járta át...
- Én is szeretlek... - nézett a halványlila szemekbe, és megsimogatta a férfi szép arcát.
- Hozzám jössz feleségül? - komolyodott el Neji arca.
- Ez minden vágyam... - susogta könnyes szemekkel, és felemelkedett egy puha csókért.