Sakura idegesen sietett végig a folyosón, és bevetődött kis irodájába, amelyet két másik medi-ninnel osztott meg. Szerencsére egyedül volt. Sikerült összeszednie magát, majd dühösen toporzékolni kezdett.
- Buta...buta...buta vagyok! Hogy eshettem már megint ebbe a csapdába? Ha Tsunade-sama meglát minket... azt a szégyent nem élném túl... - sápadt el.
Megérintette duzzadt ajkait, és eszébe jutott Neji forró csókja, finom illata. "Igen, olyan finom illata van.... mint a nyári zápor... és a nedves fű..." Reszketegen felsóhajtott, és mélyen elpirult. "Nem illendő ilyesmikre gondolnom." - korholta magát.
- Távol kell tartanom magam tőle. - határozott hangosan.

***

Egész délután Naruto-val gyakoroltak a tanpályán...
- Sakura-chaaaan... - nyafogott Naruto. - Éhes vagyok... meddig edzünk még?
A lány elmosolyodott, és elhajította az utolsó shuriken-t is.
- Mehetünk... én is éhes vagyok. - nézett barátjára gyengéden. Szerette Naruto-t... Csak Ő maradt neki, miután Sasuke elment...
Elindultak a ramenes-hez, és vidáman tervezgették, milyet fognak enni, amikor valaki megszólalt a hátuk mögött.
- Sakura. - zengte a mély hang. Meglepetten fordultak meg. Hizashi Hyuuga állt szobormereven mögöttük.
- Hizashi-sama... - hajolt meg a lány sápadtan. "Mit akarhat?"
- Edzeni voltatok?
- Bííízony! - vigyorgott Naruto, és a férfi arca elkomorult.
- Miért nem Neji-vel gyakorolsz? - fordult újra a lány felé. - Ez nagyon sértő. - vonta össze fenyegetően a szemöldökét. Sakura először elsápadt, aztán dühösen elpirulva felszegett állal nézett a férfi félelmetesen jeges szemeibe.
- Naruto a csapattársam, és én vele szoktam edzeni.
A férfi arca elsötétedett, hátat fordított neki, de a válla fölött még visszaszólt.
- Mától csak a vőlegényeddel gyakorolhatsz. - mondta megvetően, és faképnél hagyta a döbbent chounin-okat.

Sakura kétségbeesetten nézett Naruto-ra, nem tudta eldönteni, hogy most sírjon, vagy dühöngjön...
- Semmi baj Sakura-chan... - mosolygott rá kedvesen barátja. - Végül is, Neji nagyon erős jounin, aki mellett sokat tanulhatsz.
Lehajtott fejjel fordult el a fiútól...
- Neji gyűlöl engem, Naruto. Nagy teher számára ez az eljegyzés, és most még edzenie is kell... Ezért biztosan még jobban fog utálni. - mondta halkan.
- Sakura... - fordította maga felé a fiú, gyengéden megölelte, és Ő szomorúan hajtotta fejét a vállára. - biztos vagyok benne, hogy tévedsz...
- Nem tévedek... - suttogta szomorúan.

Nem sejtették, hogy egy halványlila szempár minden mozdulatukat látja...
Neji összevont szemöldökkel figyelte őket a távolból, és a féltékenység gyilkos lángja lobbant fel mellkasában.
Már mindenhol kereste Sakura-t, és amikor meglátta, hogy nagybátyjával beszélget, majd milyen szomorú lett, inkább nem akarta zavarni. De amit most látott... Álmában sem gondolta volna, hogy Naruto-val szerelmesek egymásba. Ez megmagyarázza, hogy a fiú miért nem akarta elfogadni őt vezetőjének...
- Naruto... - suttogta mérgesen, és belemarkolt egy fatörzsbe, erős ujjainak mély lenyomatát hagyva rajta.

***

Aznap éjjel szomorúan hajtotta álomra a fejét Sakura. Hirtelen gyökeresen megváltozott az élete, és kisiklott az irányítása alól... Kispárnája ezúttal száraz maradt.

Másnap reggel szomorúan ébredt, és egy frissítő zuhany után kedvetlenül indult el a kórházba.
- Kislányom... nem reggelizel? - szólt utána édesanyja.
- Nem, köszönöm... - válaszolt halkan, és becsukta maga után az ajtót. Szülei döbbenten néztek egymásra.

Szerencsére a gyógyítás mindig lefoglalta, és ez most sem volt másképp. Jókedve nem lett tőle, de legalább elterelte egy kicsit gondolatait a délutáni edzésről, ami várt rá. Az ebédről is lemondott... Nem volt kedve semmihez...

Amikor kilépett a kórház ajtaján, egy pillanatra elbizonytalanodott. "Mégis hol találom ilyenkor Neji-t?" Tétován elindult a Hyuuga-rezidencia felé, és már éppen kopogásra emelte a kezét, amikor meghallotta a férfi mély hangját.
- Engem keresel?
Meglepetten perdült meg, nem is vette észre, hogy állnak mögötte.
- Szia... azért jöttem, hogy veled gyakoroljak. - nézett fel vőlegényének komor arcára. A dühösen csillogó szemeket látva lehajtotta a fejét. - Bocsáss meg, nem én akartam így... - próbált mentegetőzni, hiszen látta Neji arckifejezésén, mennyire ellenére lehet a dolog. - De ha nem érsz rá, akkor... - fordult el tőle, hogy magára hagyja, de egy erős kéz kulcsolódott a csuklójára.
- Ráérek. - jött a szenvtelen válasz, és Sakura meglepetten nézett fel az ismét kifejezéstelen arcra.

Neji elindult, nagy léptekkel, sietősen, és rongybabaként rángatta maga után a meglepett lányt. Dühös volt... mert látta Sakura-n, mennyire megviselte, hogy nem lehet együtt Naruto-val. Sápadt volt, és elesett. Neji pedig dühös... mérhetetlenül dühös. Féltékenységének köszönhetően majdnem felrobbant...
Észre sem vette, hogy merre járnak, csak ment előre rendíthetetlenül.
- Ez fáj... - hallotta a lány édes hangját, és ettől végre kijózanodott. Meglepetten engedte el a törékeny kis csuklót, és körülnézett. A közeli erdő egyik kis félreeső tisztásának közepén álltak. Öntudatlanul is a kedvenc helyére hozta Sakura-t... A tisztást keresztül szelte egy lágyan csörgedező patak, amelynek csobogása mindig megnyugtatta, és ez most sem volt másképpen... Sóhajtva nézett menyasszonyára. Még soha nem vesztette el ennyire a híres önuralmát...
Sakura gyönyörű szemei hívogatóan csillogtak a napfényben, hajába belekapott a lágy szellő... "Olyan gyönyörű..." - szorult össze a szíve. "És mást szeret." - lobbant fel benne újra a harag.

Sakura rémülten nézte a dühösen csillogó halványlila szemeket, és hátrálni kezdett.
- Miért hoztál ide? - kérdezte, és csak remélhette, hogy nem remegett meg a hangja.
Neji elfordult tőle, és a patak vizében fürdőző madarakat nézte.
- Gyakorolni fogunk. - válaszolt halkan. - Mivel közelharcban gyenge vagy, ezért elsősorban ezzel foglalkozunk a mai napon.
Szavaitól a lány meglepetten nézett fel. Mellé lépett, hogy oldalról láthassa az arcát, de rossz ötlet volt, mert még mindig ingerültnek tűnt a férfi.
- Ne légy dühös kérlek... - érintette meg a férfi karját. - Ha nincs hozzá kedved, akkor majd Naruto-val...
- Elég! - hördült fel a férfi, és megragadta a karján pihenő kis kezet. - Ne emlegesd nekem azt a kis szőke pipogyát! - hajolt közelebb a lány arcához.
Sakura a lila szemekben lángoló haragtól ezúttal igazán megrémült, és félni kezdett. Ugyanakkor úgy érezte, meg kell védenie a barátját.
- Ő nem pipogya... miért mondod ezt? - suttogta tágra nyílt szemekkel.
- Tudom mi van köztetek! Mióta tart? - sziszegte a férfi.
Sakura meglepetten nézett fel a férfira. "Még hogy én és Naruto? Féltékeny lenne?"
- Neji... engedj el. - suttogta. - Naruto-val csak barátok vagyunk...
- Akkor miért ölelgetett téged Konoha főutcáján fényes nappal? - rázta meg Sakura-t. Hiba volt, mert megérezte finom illatát, és kezdte elveszteni az önuralmát. Kívánta... nagyon... és haragudott rá.
- Csak megvigasztalt engem! - kiáltott fel, és könnyes szemeit látva Neji kijózanodott. Hátralépve hirtelen elengedte Őt.
- Szóval nincs köztetek semmi? - kérdezte higgadtabban, újra kifejezéstelen arccal.
Sakura végre magához tért most, hogy kikerült Neji bűvköréből, és dühösen elpirult.
- Mégis miket feltételezel te rólam? A menyasszonyod vagyok! Természetesen hűséges vagyok hozzád. - vágta a képébe, és morcosan dörzsölgette fájó csuklóját.

Szavai hallatán Neji szíve hevesen megdobbant, önkéntelenül Sakura felé lépett, és átölelte Őt. Gyengéden mosolygott le rá...
- Sakura... - olyan jó érzés volt, hogy ezt az Ő szájából hallhatta...

Meglepetten nézett fel a kedvesen mosolygó férfira, akinek szemeiből különös érzelmeket vélt kiolvasni.
- Ezek szerint te féltékeny voltál? - suttogta meglepetten. - Azt hittem, gyűlölsz engem a kényszerházasságunk miatt...
Neji finoman végigsimított ajkaival a lány arcán, És Ő felsóhajtva borzongott meg az érzéstől..
- Nem gyűlöllek... soha nem gyűlöltelek. - válaszolt halkan, majd gyengéden megcsókolta. Finoman vette birtokba az édes kis ajkakat, amelyek azonnal készségesen megnyíltak.

Sakura a férfi szavainak hallatán levegőért kapkodott, és meglepetten akart még kérdezni valamit, de a férfi sóvárgó csókja beléfojtotta a szót. Heves vágy hullámzott végig a testén, és önkéntelenül engedett utat a forró nyelvnek. Olyan csodálatos volt ez a csók... Egész teste remegett a vágytól, és még többet akart érezni a férfi forróságából... Karjait a nyaka köré fonta, beletúrt a hosszú fekete hajába, élvezve, hogy a selymes tincsek az ujjai körül tekergőznek. A férfi finom illata betöltötte az orrát, és halkan felnyögött.
- Nem szabad... eressz el, kérlek... - lehelte a férfi ajkaira kábán.

Neji hevesen dobogó szívvel szorította magához Őt, és egész teste, ágyéka sajgott a visszafogott vágytól... Lassan elengedte, és sóhajtva lépett hátra.

Sakura pihegve próbálta visszanyerni önuralmát, és egy gondolat formálódott a fejében.
- Akkor nem értem... és az eljegyzésünk? - nézett fel Neji-re bizonytalanul. - Neked nincs ellenedre, hogy feleségül vegyél engem?
Neji elfordult tőle, és lehajtotta a fejét.
- És te...? - kérdezte halkan. - Képes lennél feleségül jönni hozzám? Tudnál...

Sakura meglepetten hallgatta a férfit, és várta, hogy folytassa, de csöndben maradt. Jó kérdés. Ahogy megcsókolta, és amilyen szemekkel nézett rá imént Neji, már nem is tűnt olyan borzalmasnak a gondolat, hogy... "Várjunk csak....!"
- Ez most egy csapda? Mit találtál ki megint? - pirult el mérgesen, és védekezően hátralépett.

Neji meglepetten fordult újra felé, és a haragját látva benne is fellángolt a düh.
- Tetszik vagy sem, a feleségem leszel. - rántotta ismét magához, és vadul megcsókolta. Heves szenvedélye szinte már elemésztette sóvárgó testét.
- Eressz el... azonnal! - szakította el ajkait tőle Sakura.
Neji ismét rátapasztotta a száját, benyúlt az inge alá, végigsimítva a hátát, majd kezei lesiklottak a popsijára, szorosan a saját csípőjéhez préselte a lányét. Sakura megérezte a kemény hímtagot, rémülten, levegőért kapkodva kezeivel megpróbálta eltolni Őt, de sokkal gyengébb volt...
- Az enyém vagy. - zihálta Neji, és birtokba vette a karcsú, fehér nyakat, nyelvével felperzselte, kényeztette.
- Miért...? Miért mondod ezt? - suttogta Sakura kábán.
Neji elszakította ajkait finom bőrétől, és újra a szemébe nézett.
- Hát még mindig nem érted? - mondta halkan.
- Mit kéne értenem? Annyit látok csak, hogy ránk erőltettek egy eljegyzést, ami alól valahogy szeretnénk kibújni. De ahelyett, hogy segítenél, és közösen találnánk ki valamit, te csak mész a saját fejed után... És engem próbálsz folyton kompromittálni. Ez jó terv, csak éppen engem teszel tönkre vele... - sziszegte.
Neji ajkain megvető félmosollyal hallgatta a lányt, majd közbe vágott.
- Én feleségül akarlak venni téged, Sakura. Eszem ágában sem volt nehéz helyzetbe hozni téged. Egyszerűen csak... - vonta meg a vállát, s elfordította el a fejét, nehogy kiolvassa a lány a szemeiből az igazságot.
Sakura elsápadt. Ezt az információt alaposan meg kellett emésztenie...
- Ez... ez... meg...hogy lehet? - dadogta. - Neked nem számítanak az érzések? Mások érzelmei...? Szerelem nélkül... ezt...nem...Sasuke... - motyogta összefüggéstelenül. Ő Sasuke-t szerette, ő volt számára az első szerelem, mindig azt képzelte, egyszer majd az ő felesége lesz. Már nem szerelmes belé, de nem érzi ugyanazt, de még csak hasonlót sem senki iránt.
Neji meghallva a fiú nevét felbőszült.
- Mit tudsz te a szerelemről? - sziszegte az arcába. - Egy üres bábot szerettél, aki még csak rád sem nézett soha, csak megbántott téged minden nap. Úgy bánt veled, mint egy kis idegesítő pincsi-kutyával. - rázta meg a vállainál fogva.
Sakura könnyezve hallgatta. Igaza volt.
- Ez kell neked? Hogy így bánjak veled én is? Talán mazochista vagy? Szenvedésre vágysz? - nézett le rá Neji dühösen, és arcán kegyetlen mosoly terült szét. - Akkor majd én megadom neked... - "Ha ez kell, hogy belém szeress..." - fejezte be gondolatban, és durván megcsókolta. Sakura tehetetlenül hallgatta, bénán nézte a hidegen csillogó szemeket, amelyekből néhány perce még meleg gyöngédség sugárzott.
- Az enyém vagy Sakura. Szokj hozzá a gondolathoz. - suttogta a férfi, és leteperte a földre. Ajkai rátapadtak nyakának bársonyos bőrére, perzselően csókolta, kényeztette. Szenvedélye teljesen elborította... Sakura csak az övé. Többé senki nem veheti el tőle...
Egyik kezével lefogta mindkét csuklóját a feje fölött, a másikkal pedig felfedező útra indult a pompás testen... Egyszerre nyögtek fel, ahogy megérintette a gömbölyű melleket a ruha anyagán keresztül, majd lassan, ujjainak körkörös simogatásaival ingerelte az egyik kis mellbimbót. Sakura remegve sóhajtott fel, és Neji nyelve végre besiklott édes kis ajkai közé, hogy szenvedélyesen játszadozhasson az övével...
A lány halkan felnyögött a vágytól, és öntudatlanul hagyta, hogy a férfi feltűrje az ingét, majd benyúljon melltartója alá. Ahogy a csupasz bőrét megérintették a meleg ujjak, ívbe hajlított testtel halkan felnyögött. Olyan csodálatos érzés volt... Neji elszakította ajkait az övéitől, és nyelvét végigfuttatta a nyakán, majd lesiklott a mellkasára. Lerántotta róla a melltartóját, és ajkai rátapadtak a vágytól ágaskodó mellecskékre. Érzéki nyelvcsapásokkal ingerelte, kényeztette Őt, és bódultan hallgatta az édes kis nyögéseket... Olyan izgató volt... Egyik lábával szétfeszítette a lány combjait, befészkelődött közéjük, ágyékát a csípőjéhez nyomta... Sakura megérezte ruhán keresztül a férfi kemény péniszét, és tudta, ha nem lenne közöttük néhány textildarab...akkor... a gondolat hangos nyögésre késztette... Neji izgatottan felhördült... és önkéntelenül csípőlökéssel akart közelebb kerülni hozzá. Ahogy Sakura megérezte a hüvelyének nyomódó férfiasságát, megremegett, és kijózanodott.
- Ne... kérlek...ne... - nyöszörögte elfúló hangon, és remegve próbált meg kiszabadulni a férfi alól.
- Miért ne? A menyasszonyom vagy, senkinek sem tűnne fel, ha nem szűzen veszlek feleségül. - suttogta forrón a lány formás kis fülébe.
- Nem akarom... - próbált meg elhúzódni.
Neji jegesen nézett a szép szemekbe.
- Nem kérdeztem tőled, hogy mit akarsz, Sakura. - mondta ridegen.

"Miért mondja ezt? Miért ilyen kegyetlen?" Sakura könnyei eleredtek, az apró kristálycseppek szivárványosan felragyogtak a napfényben. "Az előbb még olyan gyengéden mosolygott rám..."

Neji némán nézte néhány másodpercig, végül sóhajtva elengedte, és felállt.
Elfordult tőle, hogy ne lássa a lány, mennyire szomorú valójában. "Hibát hibára halmozok... " - gondolta keserűen. "Így soha nem fog megszeretni..."
- Mára vége az edzésnek. - vetette hátra. - Menj haza pihenni, este vacsorára vagy hivatalos hozzánk. Ne késs. - majd hirtelen eltűnt.

Sakura lassan feltápászkodott, megigazította ruháját és sápadtan nézett maga elé. Ez az új fejlemény teljesen letaglózta.
Neji-nek nem számítanak mások érzelmei, még a sajátjai sem, csak a klán érdekében cselekszik. És ha már így alakult, kihasználja a helyzetét is... "Menyire aljas...kegyetlen és...' - dühöngött keserűen, könnyei megállíthatatlanul potyogtak. És ezzel a durva férfival kell leélnie az életét? Vele kell megosztania az ágyát... gyermeket szülni neki...? A gondolattól, hogy egyszer majd szeretkezni fognak, megborzongott... de nem tudta megmondani, hogy a félelem vagy az izgalom miatt...
Behunyta a szemeit, felidézte Neji csókjait, érintéseit... borzongatóan jó érzés volt... Még ha nem is szerelmes belé, nagyon vonzódik hozzá. "De olyan gonoszul viselkedik! Miért mondta, hogy mazochista vagyok?" De tény, hogy a férfi kegyetlen, és mégis szenvedélyes viselkedése nagyon megdobogtatta a szívét... Olyan érzelmeket ébresztett benne, amelyeket még soha nem érzett. Félelem és vágy... Ez a kettősség összezavarta.
"Ez nem maradhat így tovább!" - határozott. "És most mi legyen? Hogyan bújok ki az eljegyzésem alól, ha Neji nem segít? Ki kell találnom valamit..." - szorította ökölbe kis kezeit, majd tétován pislogni kezdett. "Elsősorban azt, hogy mi a fenét vegyek fel a vacsorához?!"