Neji forró szája követelőzően tapadt a lány ajkaira, erős karjaival átölelte karcsú derekát, és szorosan magához préselte a remegő kis testet. Sakura képtelen volt megmozdulni, ellenkezni... Testén izgatott borzongás futott végig, sóhajtva engedett a férfi akaratos nyelvének, és halkan felnyögött... Soha nem érzett még ehhez foghatót... Térdei elgyengültek, ezért megkapaszkodott a széles vállakban, különben összeesett volna.

Csodálatos volt ez a csók.

Neji a lány megadását érzékelve egyre gyengédebb lett, és egyik kezével finoman végigsimított a hátán, boldogan tudomásul véve a karcsú test remegését... és ekkor Sakura viszonozta a csókját... Nyelve óvatos játékba kezdett az övével, és ez annyira izgató volt... Szíve majd kiugrott a helyéről, olyan heves dübörgésbe kezdett... Nagyon nehezen tudta csak visszafogni ösztöneit, mert legszívesebben......

Sakura megérezte a hasán Neji vágyát, és ez azonnal kirángatta a boldog kábultságból. Rémülten tépte ki magát a férfi karjaiból... "Ez meg mire volt jó?" - háborodott fel.
- Ne használd ki a helyzeted... - zihálta mérgesen, majd hirtelen elsápadt. - Szóval... ez a terved...? - nézett fel Neji kifejezéstelen arcára.

Neji hevesen dobogó szívét és remegő végtagjait igyekezett kordába szedni. Csak remélhette, hogy... "Francba. Lebuktam?"

- De ez aljas ötlet Neji! - kiáltotta Sakura. - Egy megbecstelenített nőt valóban el lehet utasítani, de tekintettel lehetnél rám... - folytatta kissé higgadtabban.
Neji néhány másodpercig csendben nézett rá. Gőze sem volt, miről beszél ez az esztelen nőszemély, de aztán rájött... Ajkai körül halovány mosollyal figyelte az egyre pirosabb lány dühöngését.

"Mégis hogy képzelte? Leteper a hátsó kertben, hogy rajtakapjanak, aztán mint megbecstelenített nőt elűzzenek és felbontsák az eljegyzést? Micsoda szégyen lenne... De hát mégis mire számíthatok egy ilyen alaktól? Érzéketlen barom! És mi az, hogy még mosolyogni is merészel?!" - dühöngött magában, és mérgében toporzékolni kezdett.
- Töröld le a vigyort az arcodról Neji! - sziszegte paprikavörösen.

Neji csendben figyelte kis menyasszonyát, aki egyre jobban belelovallta magát a dühébe.
- Nyugodj meg. - válaszolt kimérten, immár mosolytalanul. - Hiszen élvezted nem?
Sakura meglepetten nézett fel rá, és mélyen elpirult.
- Csöppet sem... - motyogta lesütött szemekkel, aztán hirtelen észbe kapott. - Hazamegyek. Jó éjt! - és villámgyorsan faképnél hagyta meglepett vőlegényét. Talán kicsit túl gyorsan is...

Neji hosszan bámult utána... Nézte a ringó csípőjét, szép alakját, halványrózsaszín hajában megcsillanó kis köveket a lampionok gyér fényében... Olyan gyönyörű... és az övé... lesz. Megérintette ajkait, amelyek még őrizték a lány finom ízét és melegségét, s felsóhajtott a sóvárgó vágytól, amely belemart a bőrébe.
- Sakura... - lehelte az éjszakába. "Ma éjjel sem fogok tudni aludni."

***

- Kislányom, hol voltál ennyi ideig? - fedte meg anyukája a kapuban.
- Bocsánat... - motyogta Sakura zavartan, és udvariasan elbúcsúzott a házigazdától. Hizashi mosolyogva nézett rá.
- Neji-től is elbúcsúztál? - kérdezte apja.
- I...igen. - pirult el mélyen, és lesütött szemekkel a kapu felé lépett édesapja után. Nem látta a felnőttek arcát, és hogy milyen pillantást váltottak...

Szokatlan csendben tették meg az utat hazáig, és Sakura azonnal a szobájába sietett. Mikor végre becsukhatta maga után az ajtót, vadul körülnézett, és megtalálta amit keresett. A váza hangos csattanással érkezett a padlóra, és millió darabra tört szét, de ez még kevés volt. Kellett valami. Ahá! Diadalmasan nekiesett lila kimonójának, és letépte magáról, majd kivégezte. Mikor az apró ruhacafatok utolsó darabjai is lehullottak a padlóra, és Sakurán már csak egy kis selyem kombiné maradt, sírva vetette magát az ágyára. Forró könnyeit felitatta kedvenc kispárnája, amely már hozzászokott az évek során ehhez, mégis ez az alkalom különlegesnek számított... mert ezúttal nem Sasuke miatt folytak a kis könnycseppek. Hanem más miatt... és nem fájdalomból, hanem dühből fakadtak...
- Ez az utolsó aljas fráter... - mérgelődött. - ...mintha csak neki lenne rossz, hogy belekényszerítenek minket... Olyan aljas... Mi lett volna ha...? Ezt a szégyent nem éltem volna túl...! Ő bezzeg csak elégedetten mosolyoghatott volna a pöffeszkedően fennhordott orra alatt, és dicsérgette volna magát, hogy Ő milyen ügyes... Én meg ezek után hogyan nézhettem volna az emberek szemébe?! - bokszolt bele a párnába.
- Sakura a ledér nő... a könnyűvérű... Ino biztos megölt volna... - kesergett. Mérges volt nagyon Neji-re, de a legjobban saját magára haragudott, mert jól esett neki a férfi csókja, és kis híján a karjaiba omlott...
- Hogy lehettem ilyen ostoba...? - suttogta, mielőtt elaludt.

***

- Sakura... Sakura... Sakura! - ébresztgette Őt anyukája. - Kislányom kelj fel...
- Mindjárt... - lehelte félálomban, és a fejére húzta a takarót, de lerántották róla. Pokoli éjszakája volt, és még pihenni sem hagyják! Ez már mindennek a teteje... Mérgesen felpattant, és a fürdőbe robogott. Halk sikollyal vette tudomásul, hogy a tükörben egy rózsaszín hajú szörnyeteg lakik, majd bevágódott a zuhany alá...
Sóhajtva lépett ki a fürdőből, miután megszabadult a hajába tűzdelt csillogó borzalmaktól, és felöltözött. Nyűgös volt. "Remélem ma nyugalmam lesz..." - puffogott magában, és tekintete véletlenül az ujjára tévedt. A gyűrű, mintha gúnyosan rámosolygott volna...
- Francba... - motyogta, és még rosszabb lett a kedve. Levette az ékszert, és a fésülködő asztalra tette...

Az ajtóból fordult vissza érte. Maga sem tudta miért, de...
"Udvariatlanság lenne, ha levenném... és a Hyuuga Klán valószínűleg zokon venné." - füllentette magának az indoklást, és képzeletben befogta a belső énjének ellenkező kis száját. "Viszont lehet, hogy Ő nem hordja, és ha meglátja rajtam, téves következtetéseket vonna le..." - bizonytalanodott el. Végül zsebre vágta a karikagyűrűt, és elindult a kórházba.

***

- Sakura-chan... - nyitott be az irodájába Naruto, fülig érő vigyorral. - Most hallottuk a jó hírt! Gratulálok! - lépett a lányhoz, és mackós ölelésébe fojtotta.
- Kö...köszi. - motyogta piros arccal. - De... - akart magyarázkodni, de a fiú félbe szakította.
- Tsunade-öreghölgy hívat téged.
- Rendben... - sóhajtott bosszúsan.

- Nos, kedves 3-as csapat... - nézett végig Sakura-n, Kiba-n, Shino-n, Hinata-n, Naruto-n és Kakashi-n. - ...mától nem Kakashi lesz a csapatvezető jounin.
- Micsoda??? - háborodtak fel egyszerre többen is, és éppen dühös ellenkezésbe kezdtek volna, de Kakashi-sensei közbeszólt.
- Hallgassátok végig a Hokage-t, és mutassatok nagyobb tiszteletet! - fedte meg őket.
Tsunade elégedetten sóhajtott, és bólintott asszisztensének, aki szó nélkül kinyitotta az egyik oldalajtót.
- Íme az új csapatvezető jounin. - mondta halkan a nő. Nagyon örült ennek a fejleménynek, mert a Hyuuga család tagjai nem szoktak részt venni a küldetésekben. Rendkívül erősek, de nem folynak bele a falu ügyeibe, csak a Klánnal és a belpolitikával foglalkoznak. De Neji-t sikerült megnyernie, ami azt jelentette, hogy egyel több rendkívül erős jounin felett rendelkezhet. Hurrá!
Igaz, hogy szabályellenes egy szerelmespárt egy csapatba tenni, de... csak így volt hajlandó Neji beleegyezni...

- Teeee...? - hördült fel Naruto piros fejjel. - Nekem te nem leszel a vezetőm! - dühöngött.
- Naruto. - válaszolt a férfi, és jegesen nézett rá halványlila szemeivel. - Mi kifogásod van ellenem?
- Nem vagy elég erős... - sziszegte a fiú. - Hogy tiszteljek egy nálam gyengébb vezetőt?
- Naruto! - vágott közbe Tsunade. - Egyszer legyőzted a chounin vizsgán, de már messze alulmaradtál vele szemben. Ő a falunk egyik legerősebb jounin-ja. Azt ajánlom, válogasd meg a szavaidat!
- Ch... - mérte végig megvetően Naruto. - Én nem látok különbséget... - és hirtelen beléakadt a szó, mert ebben a pillanatban Neji elengedte a chakráját, amit elrejtett. Minden erős jounin képes erre, hogy ne érezzék őt meg az ellenséges ninják. Most fellebbentette róla a "palástot", és szétrobbant a szobában a hatalmas energia. Levegőért kapkodva rándultak össze Naruto-ék, és döbbenten néztek fel rá. Amikor Neji végre látta Naruto-n a hatást, újra lefedte a chakráját.
Tsunade elégedett mosollyal figyelte az erődemonstrációt...
- Nos, amint látjátok, még Kakashi-senseinél is erősebb vezetőtök lett. Legyetek erre büszkék chouninok! - mondta határozottan. - Elmehettek. Ma még nem kaptok küldetést.

Sakura egész idő alatt sápadtan állt, és meglepetten nézte a körülötte zajló eseményeket. A férfi hihetetlen ereje félelmet keltett benne...
- Sakura. - hallotta meg Neji rideg hangját. - Beszélhetnénk?
Ha lehet, még jobban elsápadt, ahogy belenézett az őt figyelő halványlila szemekbe. Olyan ridegen néztek rá... Mintha a tegnap esti Neji soha nem is létezett volna...
Csak bólintani bírt, és csendben követte Őt a másik szobába. Halkan becsukódott mögötte az ajtó, és ekkor hirtelen erős kezek ragadták meg, és a férfi felé fordították. Közvetlen közelről nézhetett bele ismét a dühös szemekbe.
- Hol van? - kérdezte halkan a férfi.
"Micsoda?" - nézett fel értetlenül. "Mit akar tőlem?"

- A gyűrűd! Miért nem hordod? - szorította Neji egyre erősebben a törékeny kis karokat. Hihetetlenül mérges volt.
- Miért? - suttogta sápadtan a lány. - Te hordod? - nézett le a férfi kezére, és a gyűrűt meglátva elpirult. Neji szemeiből sütött a harag, és Sakura egyre jobban zavarna jött tőle.
- Nem értem miért vagy ilyen dühös... - nézett fel rá értetlenül. - ...hiszen te is jól tudod, hogy...
- Azonnal vedd fel, különben... - sziszegte Neji, és még erősebben szorította.
- Különben mi? - vetette fel mérgesen a fejét, és a szemeibe nézett. - És egyébként is, mit számít ez? - a férfi felhördült, és Sakura rémülten hátrálni kezdett. Megérezte maga mögött a falat... - Ez fáj... - suttogta.
Neji azonnal elengedte Őt, és hátralépett.
- A menyasszonyom vagy, tetszik vagy sem. Hordanod kell a gyűrűt, különben a Klánom szerződésszegésnek véli viselkedésedet. - halk hangon beszélt, de olyan vad erő sugárzott belőle, hogy Sakura torkát összeszorította a félelem. Még soha nem látta Őt ilyennek.
- Rendben, felveszem... - előkotorta a zsebéből, és felhúzta az ujjára. Mérges volt, ugyanakkor a férfi reakciója nagyon meglepte. "Nem kéne rajtam levezetni a dühét. Csak mert ráerőltették ezt az eljegyzést..." - ...de nem viselkedj velem így. Megrémítesz...

Neji nézte, ahogy a reszkető kezeivel újra felveszi a gyűrűt, és a lány szavaitól elakadt a lélegzete. Nem akarta megijeszteni, de amikor nem látta az ujján a jegygyűrűt, borzasztóan dühös lett. Sakura az övé! Nézte a sápadt arcát, érezte a félelmét... Gyengéden ujjai közé fogta az állát, és felemelte a fejét, hogy a szép smaragdzöld szemekbe nézhessen.
- Bocsáss meg. - suttogta. Lenézett a duzzadt kis ajkakra, és ismét elvesztette az önuralmát...

Sakura elolvadt a halványlila szemek perzselésében... Most először fordult elő, hogy Neji bocsánatot kért tőle, és ez nagyon jól esett neki, ugyanakkor érzett egy kis félelmet is... és még valamit... Ahogy a férfi meleg lehelete az arcát csiklandozta, eszébe jutott az a csodálatos csók, amit az eljegyzésen kapott, és ajkai sóvárogva lüktetni kezdtek... Most, hogy ilyen közel volt hozzá ismét, érezhette finom illatát... kiszáradt a szája a vágytól. Tekintete lesiklott a határozott vonalú, szép ajkakra, és őrülten kívánta... Nagyon is. Hirtelen zavarba jött. "Miért érzem ezt? Hiszen Ő... és én... köztünk... nincs..." Idegesen megnyalta ajkait, és a következő pillanatban megérezte ismét azt a vad, heves csókot. "Nem szabad! Nem szabad! Ez egy csapda!" - ellenkezett az esze, és szabadulni próbált, de a lábai és karjai nem engedelmeskedtek neki. Csak felnyögni volt képes, de ez sem hangzott valami meggyőzően, sőt. Neji a hang hallatán hevesen hozzásimult, és a falhoz préselte Őt, kezeivel pedig felfedező útra indult. Lágyan végigsimította az arcát, nyakát, az ernyedten lógó karjait... Megfogta a csuklóit, és lazán a saját vállaira vetette a karokat. Sakura azonnal szót fogadott, és átölelte a férfi nyakát, ezzel egy időben megnyíltak az ajkai, hogy beengedje Neji nyelvét egy vad csatározásra.

Neji eszeveszettül esett neki a lánynak, már nem volt képes irányítani a mozdulatait, gondolatait... Csak ez a puha, formás test számított, amely megadóan simult hozzá, és viszonozta a maga édes kis módján a csókjait... Kezeit végigfuttatta a formás csípőjén, majd rásimította a kemény, feszes popsira, és megragadva azt az ágyékához préselte a csípőjét. Egyszerre nyögtek fel a vágytól... A lány édes hangja csak olaj volt a tűzre, és ő felemelte a karcsú kis testet, hogy még közelebb kerülhessen hozzá... Sakura készségesen fonta lábait a dereka köré, és ekkor....

Kopogtattak.

- Francba. - szisszent fel Neji, és elengedte a kábult lányt. Lenézett rá, és elmosolyodott... A lány arca piros volt, ajkai duzzadtak és vörösek a csókjaitól, fátyolos szemekkel nézett fel rá, haja kócosan hullott alá, ruhája gyűrött... Gyönyörű...
- Egy pillanat... - szólt ki mély hangján, és megigazította magán a ruháját.

Sakura végre észbe kapott, és rémülten elsápadt. Felnézett az elégedetten mosolygó férfira, és agyát elöntötte a lila köd.
- Ez meg mire volt jó? - suttogta. Nem mert hangosan beszélni, mert tartott tőle, hogy különben ordítana. Arca pipacs-piros színű lett, és egy oldalajtóhoz sietett. Hátat fordítva igazította meg gyűrött ruháját, és remegő kézzel nyúlt a kilincshez.
- Várj... - kérte Neji halkan. Sakura keze megállt a levegőben.
- Nem fair amit csinálsz Neji. Ha ennyire gyűlölsz, akkor állj a nagybátyád elé, és kérd, hogy bontsa fel a szerződést. - hajtotta le a fejét szomorúan, és már csukódott is mögötte az ajtó.
Szörnyen érezte magát... Könnyek gyűltek a szemébe.

Neji bénultan állt a szobában... letaglózta Sakura reakciója. Igen, óvatosabb is lehetett volna... a hevessége miatt lehet, hogy mindent elrontott.
- Nem gyűlöllek... - suttogta.