- Sakura, igyekezz már! - kiabált be édesanyja az ajtón. A lány kétségbeesetten nézte magát a tükörben...
- Nem, nem és nem! - nyafogott. - Én így ki nem teszem a lábam az utcára!
Végül édesapja hangja is felzendült.
- Kifelé, kisasszony! - ennek már engedelmeskednie kellett, nincs mese...

***

Neji komoran állt a Hyuuga rezidencia ajtajánál, ahol az érkező vendégeket fogadták bácsikájával, annak feleségével, és lányaikkal. A főkaput és a bejáratot összekötő kikövezett utat lampionok díszítették, és a díszteremből kellemes zene szivárgott ki a kertbe. Sóhajtva nézett körül... Már este volt, és a csillagok szikrázóan ragyogtak a sötét égbolton. Hallotta a szép kertjük szökőkútjának halk csobogását, és a tücskök éjjeli énekét. Behunyta a szemeit, és mélyet szippantott a kellemes, balzsamos virágillatból...
Ma eljegyzi Sakura-t...

A hírt először Lee-nek árulta el, mert ismerte az érzéseit, és mégis csak ő a legjobb barátja... A fiú szomorú volt, de megértő, és biztosította, hogy már nem szerelmes a lányba. Egyébként is már egy másik lánynak udvarol, aki ugyanolyan medi-nin, mint Sakura.
- Jönnek. - szakította félbe gondolatait Hizashi, és Ő várakozóan fordult a főkapu irányába.
Levegőért kapkodva, tágranyílt szemekkel figyelte a jelenséget...
- Neji... csukd be a szád. - hallotta Hinata kuncogását maga mellett, és gyorsan összeszedte magát, úgy figyelte tovább az érkezőket.

***

Sakura félénken lépett be a hatalmas kapun szülei mögött. Sokszor járt erre, amikor Hinata elé jött, mert valami közös programot terveztek, de még sosem látta belülről. Egy hatalmas japánkertbe toppantak, igazán impozáns látvány volt... Egy keskeny, fehér kavicsokkal kikövezett, és lampionokkal feldíszített út vezetett a főépület ajtajáig.
Megérezte, hogy nézik... Felpillantott, egyenesen Neji szemeibe. A kifejezéstelen arc és tekintet már sok volt neki. Dühösen fújt egyet. "Ez az alak..."

Miután sikerült rendszereznie arcvonásait, Neji ismét elmerült Sakura tanulmányozásában. Gyönyörű, halványlila színű ünnepi kimonóban volt, amelyet sötétlila inda-szerű mintázatok díszítettek, tejfehér bőrét és törékeny, karcsú alakját kihangsúlyozva. Halványrózsaszín hajtincsei lágyan feltűzve, néha felragyogott közöttük egy-egy kis csillogó drágakő, amelyeket a fürtök közé rejtettek... Smaragdzöld szemei szikrázóan ragyogtak, és duzzadt ajkai csókra hívogatták a nézelődőket.
Elképesztően szép volt.......és dühös.

Sakura mérge határtalan volt. Ehhez a hűvös, arrogáns alakhoz kell feleségül mennie! "Grrr..." Végignézett rajta, és... "...hát azt kell ismernem, hogy jól néz ki..." Magas, izmos, szélesek a vállai... "Eszméletlenül jól áll neki a krém-színű ünnepi viselet..." Hosszú fekete haja lágyan hullott a hátára, elöl egy-egy tincs a vállain, halványlila szemei szinte megbabonázták... És olyan jóképű...
Neji hidegen nézett vissza rá, és Sakura hirtelen megsajnálta. "Mivel egyébként sem kedveljük egymást, biztos neki is kellemetlen ez az egész... És lehet, hogy együtt majd kitalálunk egy jó tervet, hogyan úszhatjuk meg az esküvőt." - bizakodott. Megállt a Hyuuga család előtt, és illendően üdvözölte őket, és (csoda) még Neji-hez is kedves volt. De mosolyogni... azt nem bírt.

A férfi képtelen volt elszakítani szemeit a látványtól... Amikor Sakura felé fordult és köszönt neki, majdnem elfelejtett visszaköszönni. A smaragdzöld szemekben felvillanó haragtól hirtelen magához tért, és udvarias meghajlás helyett inkább elé állt, mélyen a szemébe nézett, és a lány legnagyobb döbbenetére arcon csókolta Őt. Elvégre most már megteheti....

Sakura ettől a váratlan fordulattól mélyen elpirult, és hátralépett. Arcán érezte a perzselő ajkak nyomát... "Ezt meg mi a fenéért csinálta?" - dühöngött magában. "Élvezi, hogy kínozhat? Még mindig haragszik rám, amiért majdnem meghalt miattam?" - kavarogtak a gondolatai. "Vagy kényszerből...?"
- Sakura... - édesanyja hangja szakította félbe eszmefuttatását, és felnézett. Neji még mindig előtte állt, és a karját nyújtva várakozott.
- Bekísérlek. - hallotta mély hangját. Tétován bólintott, és kis kezét a férfi izmos karjára tette. Arcpírja ismét megjelent, nem tehetett róla... Most, hogy megérezte a ruha alatt Neji testének melegét, izmainak keménységét, újra eszébe jutott az a csók... Lesütött szemekkel hagyta, hogy Neji bevezesse...

A férfi hosszan csodálta a kipirult kis arcot, amelyről a legszebb hamvas barackok jutottak eszébe. Gyönyörű... nincs rá más szó.

Ahogy beléptek a terembe, hangos ováció fogadta őket, és csodáló tekintetek meredtek a szép menyasszonyra.
Neji a hosszú asztalhoz kísérte, és végre kezdetét vette az ünnepség. A két családfő beszédeket tartott, majd a többi családtag is. Sakura meglepetten nézte a sok embert... A saját családtagjait, akik önfeledten mulatoztak, az ő kényszer-eljegyzésén. "Hogy merészelik...?" - dühöngött magában.
Hinata behozott egy kis fehér, szaténbevonatú párnát, amelyre két karikagyűrűt erősítettek szalagokkal. Sakura meglepetten nézte... "Ezek szerint a Hyuuga-k a hagyományos eljegyzési sémát követik." Bal kéz gyűrűsujjra kis karika, mint az összetartozás jelképe. Barátnője mosolyogva tette le eléjük, és Sakura-ban ismét fellángolt a düh.
- Legalább ne vigyorogj... - sziszegte barátnőjének.
- Bocsi... csak örülök neked... - suttogott vissza.

Neji mindent hallott, és kifejezéstelen arccal nézett maga elé. Mély levegőt vett, hogy megnyugodjon, majd felállt, és a kezét nyújtotta a lánynak, hogy felsegítse. Amikor végre a tenyerébe simult a karcsú, kezecske, elámult a ténytől, hogy mennyire remeg. Sakura sápadtan nézett fel rá... Neji észrevétlenül sóhajtott egyet, és bíztatóan szorította meg a törékeny kis ujjakat, és felsegítette Őt.
Néma csönd volt körülöttük, mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte kettejük nagy pillanatát...

Szembefordultak egymással, és a smaragdzöld tekintet elmerült a halványlilában. Neji még mindig fogta a kezét, és mély hangján elmondta a betanult szöveget. Sakura kábán hallgatta... képtelen volt elhinni, hogy ez vele történik. Elveszett a férfi szemeiben.
- ...családunk...utódaink...szerelmünk...eljegyezlek téged... - hallotta a távolból a férfi mély hangját, de nem jutott el a tudatáig a szavak jelentése.
Megérezte, hogy a meleg kezek gyengéden körülölelik bal kezét, és Neji felhúzza az ujjára a gyűrűt. A hideg fém érintésétől megremegett...

Neji befejezte, és várakozóan nézett a sápadt arcra. Kezét még mindig fogta, és érezte, hogy mennyire remeg...

Sakura mély levegőt vett, és halkan elmondta Ő is a betanult szavakat, majd felvette kezébe a gyűrűt, és enyhén reszkető kézzel felhúzta Neji ujjára. "Milyen szép keze van!" - csodálkozott rá az erős, férfias kezekre, és a hosszú ujjakra.

Neji csendben gyönyörködött menyasszonyában, ahogy hűséget fogadott, és boldogságot ígért neki. Bár... csak betanult szöveg volt... de ígéret. A smaragdzöld szemek teljesen megbabonázták...

Sakura a gyűrűt felhúzta Neji ujjára, és felnézett rá. "Most mi jön?" A halványlila szemek rabul ejtették a tekintetét, hosszú másodpercekig csak néztek egymás szemébe szótlanul... Nem látták a családtagok elégedett mosolyait. Neji arca egyre közeledett a lányéhoz, aki tágranyílt szemekkel nézett fel rá. "Meg akar csókolni?" - rémült meg. Érezte, hogy fel kellene háborodnia, de inkább izgatott lett. Behunyta szemeit, és azonnal megérezte a férfi meleg ajkait...

...az arcán.

Hangos ováció és taps töltötte be a termet, és Sakura kábultan nézett fel. Neji kifejezéstelen arccal nézte Őt, és Sakura zavarában mélyen elpirult. Lesütött szemekkel állt, és szidta magát. "Mégis mit képzeltél? Hogy a lábaid elé borul? Hiszen utál téged, ahogy te is Őt!" - vitatkozott magában némán.
És egy ilyen férfival kell leélnie az életét... A boldogtalan házasság gondolatára mély szomorúság vette át az izgatottság helyét, és elsápadt. Ő soha nem így képzelte el a jövőjét... Egy másik rideg, érzéketlen férfiról álmodozva tervezte meg ezeket a pillanatokat... Erre a gondolatra keserűen elmosolyodott. "Sasuke..." Már nem szereti Őt. Nem, ezen már túljutott. Beletörődött abba, hogy a szerelem többé nem létezik, és úgy gondolta, élete végéig jó medi-ninjaként fogja majd Konoha-t szolgálni. Sosem gondolta volna, hogy a Hokage "tenyészállatként" nagyobb hasznát veszi... A gondolattól ismét dühbe gurult...

Nem tudta, hogy minden rezdülését figyelik...

- Sakura. - hallotta meg a mély hangot, és felemelte a fejét. Beazonosította nagy nehezen a hang forrását, és vőlegényére nézett.
- Tessék... - suttogta, közben körülnézett. A vendégek már majdnem mind elmentek. "Ennyire elgondolkoztam volna?" Szórakozottan nézett maga elé, az érintetlen tányérjára...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Neji.
- Persze. - bólintott. Elfogadta az erős és meleg kezet, és felállt. Sóhajtva követte a férfit a hátsó kertbe, amely nagyobb és szebb volt az elülsőnél is. Egy szép szökőkút mellett álltak meg, és csendben néztek egymás szemébe.
- Sajnálom... - suttogta Sakura. - Gondolom neked is szörnyen kellemetlen ez az egész... - mosolygott szomorúan, és elfordult tőle. Felkészült rá, hogy a férfi rázúdítja a haragját, amiért Őt kell feleségül vennie, és nem mást... akit szeret.

Neji megbűvölve figyelte a szép szemeket... és a haja... úgy csillogtak a benne lévő kövek, mintha a csillagos égboltot rejtették volna el a hajtincsek közé.
De amit mondott... és az a keserű mosoly...
Neji jól emlékezett arra a pillanatra, amikor rájött, hogy mennyire fontos neki a lány... A chounin-vizsgán kezdődött minden. Először a szépségével bűvölte el, aztán a személyiségével. Éppen Lee-t kereste, amikor meglátta egy tisztáson a többieket. Lee és Sakura társai eszméletlenül hevertek a földön, néhány hang-ninja pedig a lányt szorongatta. Már éppen a megmentésére akart indulni, amikor a lány barátai, egy másik csapat a megmentésükre sietett. Aggódva figyelte a csatát, és a közbeavatkozást várta. De nem volt rá szükség.
Később, amikor látta, ahogy pirulva támogatja az Uchiha-fiút, rájött, kiért dobog a kislány szíve... Féltékeny volt.
De most már nincs itt Sasuke... Csak a szívében. Jól látta odabent a lány arckifejezését, és az áramló érzelmeket. Biztosan akkor is arra az árulóra gondolt... haragja dagadt és duzzadt.
- Mit szeretnél mondani? - szakította ki gondolataiból a lágy hang. Sakura szomorúan nézett fel rá, és biztos most is arra az alakra gondol... Képtelen volt megszólalni, annyira dühös volt.

Sakura végül felnézett Neji-re, és azt látta amit várt. Dühös szemeket. Igen, valószínűleg a férfi rosszul van a gondolattól is, hogy őt kell feleségül vennie, aki miatt majdnem meghalt... "Nagyon gyűlölhet engem..." - döbbent rá. "Miattam majdnem meghalt, és most még a boldog jövőjét is tönkretettem." Elszomorodott, és lehajtott fejjel fordult el tőle. Nem akarta látni... Egy erős kéz megragadta, és visszafordította, és közvetlen közelről bámultak a szemébe a gyönyörű halványlila szemek.
- Ne merészelj elfordulni tőlem! - mondta halkan a férfi, és chakrája dühösen fellángolt körülötte.

Sakura felháborodott. Ami sok, az sok. Mégis mit képzel ez az alak? Hogy csak neki rossz?
Smaragdzöld szemeiben fellángolt a harag, és dühösen szegte fel az állát.
- Azt csinálok amit akarok! - sziszegte. Neki nem mondhatja meg senki, mit tehet és mit nem. - Nem csak neked rossz, hidd el. - próbálta meg lefeszíteni a férfi erős kezét a karjáról, de nem sok sikerrel járt. - Talán sikerül megúsznunk, együtt kitalálhatnánk, hogyan... - mondta feszülten. - És akkor mindenki mehet a maga útjára.
Neji felhördült. "Sasuke után?" - dühöngött magában. Jól emlékezett, hányszor próbált a lány elszökni az Uchiha után.
- Eressz el... ez fáj! - próbált szabadulni Sakura, de ezzel csak a férfi dühét szította.
- Neki nem kéretnéd magad mi? - köpte a szavakat. Sakura meglepetten nézett fel rá. "Ez meg mit jelentsen?" A halványlila szemek elsötétültek a haragtól, és érezte, ahogy a férfi magához rántja, és a következő pillanatban megérezte a csókját...
Domináns, vad csók volt... Sakura úgy érezte, mintha forró vízzel öntötték volna le. Bizsergés indult ki onnan, ahol a meleg ajkak hozzáértek, és végigcikázott az egész testén... Megremegett, és megpróbált kiszabadulni az ölelésből, de az erős karok még szorosabban fonódtak derekára. A csók olyan szenvedélyes volt, olyan vad... Elgyengültek a térdei, és megadóan nyíltak meg kis ajkai a beléhatoló nyelvnek...