- Ő az... - suttogta Lee a csapattársa fülébe. A fiú megvetően húzta el a száját, és halványlila szemei jegesen néztek rá. Hosszú fekete haján megcsillantak az ablakokon beszűrődő napsugarak. Láthatóan nagyon unatkozott. Karba tett kézzel a falnak támaszkodott, és magas, izmos teste mellett a zöld-ruhás, vékony fiú szinte elveszett. Igazán impozáns látványt nyújtott, de ez elvárható tőle, hiszen minden Hyuuga férfi ilyen.
- Hol van? - kérdezte halkan, és lekicsinylően nézett végig a körülöttük állókon.
- Ott... ott jön. - pirult el a fiú, és a folyosó végére mutatott. - Ma megkérem, hogy legyen a barátnőm... - mosolygott, és idegesen pislogott nagy fekete szemeivel.
- Jó, csak siess, mert már nagyon unom a várakozást... - fordult el tőle türelmetlenül Neji. Bosszantotta, hogy emiatt kellett várnia és visszafognia magát. Végül az elsiető Lee után fordult, hogy megnézhesse azt a lányt, akiről a fiú már hetek óta áradozik. "Mégis hogy nézhet ki egy lány rózsaszín hajjal?! Nevetséges... Valószínűleg ugyanolyan félnótás, mint Lee. Összeillő pár. Heh..."

Döbbenten nézett a folyosón közeledő törékeny kislányra... Először a halványrózsaszín, puhán aláhulló fürtöket vette észre, majd a csillogó, smaragdzöld szemeket, és a kedves mosolyt. Sakura szégyenlősen állt meg két fiú között, akik a csapattársai lehettek, és tétován körültekintett a sok diákon, akik mind a folyosón tolongtak. Egy pillanatra belenézett Neji halványlila szemeibe, és észrevette, hogy őt nézi a fiú. Szégyenlősen fordult el, hogy az elé siető Lee-re mosolyogjon.
"Lee tényleg nem túlzott... valóban nagyon szép lány..." - gondolta Neji, és halvány mosollyal figyelte, ahogy Sakura visszautasítja a zöldruhás bohócot, és a letört fiú végre visszaballagott hozzájuk.
Kezdődhet a chounin-vizsga.

***

Évekkel később:

Sakura sóhajtva lépett el a betegágytól. Páciense már jobban van, így visszamehet a Hokage-hoz. "Ma három éve annak, hogy Sasuke elment." - gondolta szomorúan. Három fájdalommal teli keserves év...
Tsunade jó tanárként sokat segített Sakura-nak, hogy túllépjen szerelmi bánatán, és Ő nagyon igyekezett... Most már Lee is felhagyott a zaklatásával, és keresett magának másik áldozatot... Szép arcán kis mosoly suhant keresztül, amikor eszébe jutott habókos barátja... Aztán elkomorult, ahogy előtérbe tolakodott ellenszenves csapattársának képe. "Olyan arrogáns, beképzelt, lenéző, sznob!" - dühöngött magában. Sosem felejti el, amikor először találkoztak...
A chounin-vizsgán történt.
Meglátta a halványlila szemeket, a szép arcot, a hosszú fekete hajat... Letaglózó volt a kisugárzása... Hosszú percekre elfelejtkezett akkor Sasuke-ről, olyan hatással volt rá a fiú.
De a viselkedése...
"Grrr..."
Aznap nagyon megbántotta... Amikor Sasuke elment, a fiú egyszer beszélgetett vele, és azt soha nem fogja neki elfelejteni... "Jól emlékszem..." - mélázott el, miközben a folyosón sietett a kage irodájába.

***

*****************emlék*************************************************

- Sakura-chan... - nézett rá szomorúan Naruto. - Sajnálom, hogy így alakult. Nem tudtam betartani az ígéretem.
- Semmi baj... Most ne törődj ezzel, meg kell gyógyulnod minél hamarabb. - suttogta a lány könnyes szemekkel.
Amikor kilépett a folyosóra, Kakashi-sensei várt rá.
- Hogy vannak a többiek? - kérdezte tőle a lány idegesen.
- Jobban, bár Neji állapota még válságos. - jött a komor válasz.

Sakura másnap reggel meglátogatott mindenkit, és végül Neji-hez is bement. Kis virágcsokrot tett az alvó fiú éjjeliszekrényére, és szomorúan figyelte sápadt arcát. "Miattam történt... Ha akkor éjjel meg tudom akadályozni, hogy Sasuke elmenjen..." - lelkiismerete kegyetlenül marcangolta, és egy könnycsepp indult lassú útjára.
Neji ekkor felnézett, egyenesen a smaragdzöld szemekbe. Pár másodpercig némán figyelték egymást.
- Hogy vagy? - törte meg a csendet Sakura.
- Jól. - biccentett a fiú kifejezéstelen arccal, és észrevette a virágcsokrot. - Köszönöm a virágot.
Sakura csöndben figyelte.
- Sajnálom, hogy így alakult...
- Igen, elhiszem. - szakította félbe szárazon Neji. - Nem tudtuk visszahozni neked az imádott Sasuke-dat. Azt biztosan sajnálod. De hogy velünk mi történt... Az nem hiszem, hogy érdekel téged. - fagyos hangjától Sakura megremegett, és meglepetten nézett fel a fiú dühös arcára.
- Miért mondod ezt...? - suttogta könnyes szemekkel.
Neji felült, megragadta a lány karját, hogy megrázza.
- Önző módon megesketted Naruto-t, aki majdnem meghalt, csak hogy betartsa neked az ígéretét... - sziszegte dühösen.
- Én nem... ő akarta... - dadogta Sakura zavartan, de Neji nem hallotta szavait, dühösen rántotta magához, és a lány megbotolva zuhant mellé. Leszorította őt az ágyra, és közvetlen közelről nézett az arcába. Féltékeny volt már évek óta, és most dühös is. Meg akarta leckéztetni ezt a buta lányt.
- Felejtsd el Sasuke-t. - morogta mély hangon, és durván megcsókolta. Sakura döbbenetében lemerevedett, és ellenkezés nélkül hagyta, hogy Neji nyelve a szájába hatoljon, és elmélyítse a csókot. De mikor az egyik keze végigsimított az oldalán, és megragadta a popsiját, rémülten felnyögve kapálózni kezdett. Neji elengedte, és felrántotta Őt az ágyról. Dühösen meredt a szemébe, és Sakura sápadtan hátrálni kezdett az ajtó felé.
- Miért csináltad ezt? - suttogta.
Neji megvetően végigmérte, és elfordult tőle, ő pedig zokogva menekült ki a kórteremből...

*****************************emlék vége********************************

***

Emlékeit felidézve Sakura-n ismét eluralkodott a harag és a szégyen... Megrázta fejét, és puha rózsaszín fürtjei könnyedén ficánkoltak arca körül. Érintésük elterelte a figyelmét, megigazította hajpántját, és belépett a Hokage irodájába.
- Tsunade-sama. - hajolt meg illedelmesen.
- Na végre! - dobolt idegesen ujjaival az idősebb nő íróasztalának lapján.
Sakura döbbenten nézett körül.
- Anya? Apa? Ti mit csináltok itt? - fordult szüleihez.
- Én hívtam ide őket. - szólt komolyan a Hokage, és felállt. - Bizonyára ismered Hizashi Hyuuga-t, mutatott a szoba egyik sarkába, és Sakura felé fordult. A férfit látásból ismerte... A chounin vizsgán, a nézőtéren volt. Neji nagybátyja, és apjának halála után a fiú pótapja lett. Hallott róla, hogy valami konfliktus volt közöttük, de már nagyon jóban vannak, és Neji a Hyuuga klán egyik legbecsesebb tagja lett. Sakura azonnal felismerte, hiszen minden Hyuuga szinte egyforma volt. Neji is ugyanígy néz ki, csak fiatalabb kiadásban. Magas, szép arcán határozott vonások, hosszú fekete haja selymesen csillogva szabadon hullott a vállára, halványlila szemei mintha a lelkébe látnának... Magas izmos alakján a jellegzetes krémszínű ruhaviselettel állt szobormereven, és Őt nézte. Alaposan végigmérte, és Sakura kezdte úgy érezni, mintha egy bolt kirakatában, vevők tekintetének kereszttüzében állna. Kérdően fordult a Hokage felé.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte zavartan.
Anyukája elé lépett, és kezeit a vállára helyezve kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Ugyanolyan hajuk volt, és szemük, és Sakura büszkén nézett fel gyönyörű édesanyjára.
- Sakura... Hizashi Hyuuga felkeresett minket egy hónappal ezelőtt, és... apád és én hoztunk egy döntést, amelyet a Hokage is támogat.
A lány meglepetten nézett Hizashi-ra. Gyanakodva összevonta a szemöldökét.
- Miféle döntést? - Ránézett apjára, akin mindig imádattal csüngött, de ő lesütött szemekkel állt, zavartan. "Baj van." - súgták ösztönei.
A Hokage hangja felcsendült, és mindenki ránézett.
- Sakura Haruno! - kezdte hivatalosan. - Mától a Hyuuga Klán, és a Haruno család közös megegyezésével Neji Hyuuga menyasszonya vagy. Házasságotok fél év múlva lesz.
Sakura néhány másodpercig a nőt nézte, és azon tanakodott, hogy épelméjű-e.
- Tessék? - kérdezte végül zavartan.
Hizashi mellé lépett, és egy tekercset nyújtott át neki. Remegő kézzel vette el tőle, és átolvasta. Szerződés volt, ami róla szólt. "Kényszerházasság?" Hitetlenkedve felnevetett.
- Ugyan már... Nem a középkorban élünk. - dobta hanyagul az íróasztalra. - Természetesen nem egyezem bele. - tette hozzá.
A Hokage komoran nézett rá, barna szemei fenyegetően megvillantak.
- Senki nem kérte a beleegyezésedet. - csattant fel.
Sakura elsápadt.
- De hát... nem kényszeríthettek engem ilyesmire! - vitatkozott.
- Sakura... - szólt rá édesanyja halkan. - Apád és én így döntöttünk. Sajnálom, de azt kell tenned, amit mondunk.
- Miért? Mi történik, ha nem teszem? - nézett fel dacosan rá.
Hizashi hangja fagyosan vágott keresztül a szobán.
- Akkor jogosan hívhatom párbajra szüleidet. És nem kétséges a kimenetel. - nézett a lány szemébe. A Klán harcosai híresek voltak kegyetlenségükről...
- Micsoda? De... hogy lehetséges ez? És... miért? Mi szükség van erre? - kérdezte kétségbeesetten Sakura.
Apja végre ránézett, és kedvesen mosolygott rá.
- Miattam... - suttogta. - Sakura, a mi családunk genetikai felépítése nagyon jó. És a Hyuuga Klánnak erre van szüksége, hogy megerősödjön a vérvonaluk. Ezért keresett fel engem Hizashi.
Sakura tudatát elborította a harag... Mérgesen nézett fel anyjára.
- És nektek mi hasznotok van ebből? - kiabálta.
Hizashi az ajtóhoz lépett, és halkan hátravetette a válla fölött.
- Nagyon jól jártak, elhiheted. Holnap este várunk a Hyuuga rezidencián az eljegyzési vacsorára. Ne késsetek. - csukta be maga után az ajtót. Ránézett a folyosón várakozó unokaöccsére, és elkomorult. - Mindent hallottál?
- Igen bácsikám. Erre számítottam. - nézett kifejezéstelen arccal az ugyanolyan magas férfi arcába.