|
Hellsing féle kikapcsolódás 6.
2009.11.11. 16:22
A lány hangosan felsikoltott. Fájdalom járta át a testét. A férfi még várt egy kicsit majd lassan elkezdett mozogni Serasban. A kellemetlen érzés viszont kis idő múlva teljesen megszűnt, és most már egy egészen új érzés vette át a kín helyét. Együtt mozogtak, egyszerre járták a szerelmesek táncát. Még néhány pillanat, és megtörténik a beteljesülés. Már csak egy kicsi kellett...
Mindketten hangosan felnyögtek, egyszerre érték el a mennyország kapuját. Alucard fáradtan dőlt le a párnára, úgy tűnik, hogy van valami, ami őt is kimeríti... elég rendesen.
Ezzel azonban nem volt egyedül. Victoria szintén a kimerültség határán volt.
A lány ránézett mesterére, és legnagyobb döbbenetére a vámpír mélységesen aludt. Halkan elkuncogva magát majd kimászott az ágyból, igaz alig állt a lábán. Ránézett az órára, hajnali négyet mutatott.
- Ejha, jól elütöttük az időt - mondta, miközben elkezdte magára kapkodni a ruháit. - Hova tűnt a bugyim? - nézett körül, de sehol nem találta a fehérneműt.
Bekukucskált az ágy alá, a szekrény mögé, de még az erkélyen is megnézte. Ránézett a férfira.
- Tudod mit mester, akkor tartsd meg - lépett ki vigyorogva a szoba ajtaján.
Halkan becsukta, és gyors átszökött a sajátjába. Szerencsére senki nem vette észre. Bezárta az ajtaját, és a zuhanyzó felé vette az irányt. Körülbelül tíz perc múlva kicsit frissebben lépett ki. Mindössze egy fehér fürdőköpenyt viselt. Odalépett az ágyához, és egy nagy sóhaj kíséretében rádőlt. Nem telt el két perc, és ő is az igazak álmát aludta.
Hat órakor őrült csörgésbe kezdett az ébresztő óra. Seras egy határozott mozdulattal földre küldte a zajongó tárgyat, ami ripityára törött. Nagy nehézségek árán feltámaszkodott. Körülnézett majd újra visszadőlt. Ráfordult a hátára, és a plafont bámulta. Lassan elkezdtek neki derengeni a nem rég történtek. Elmosolyodott, el se akarta hinni, hogy ez vele történt. Most először tényleg úgy festett mint egy felnőtt, érett nő. Ábrándozásaiból az ajtón való dörömbölés szakította ki.
- Miss Seras - hallott kívülről egy idős férfihangot.
Jaj ne, Walter. Vajon mit akar itt ilyen korán?
- Igen Walter?
- Csak azért zaklatom ilyen korán reggel mert egy üzenetet hoztam Integra kisasszonytól.
- Egy üzenet? - lepődött meg. - Nyitom már - állt fel, és megindult, hogy ajtót nyisson.
Az öreg komornyik ott állt egyenesen, kezében egy borítékot tartott.
- Parancsoljon - nyújtotta át a levelet.
- Mi áll benne? - kérdezte a lány.
- Ha tudnám Miss Seras, akkor nagy valószínűséggel nem borítékban hozom.
- Köszönöm - vette át a papírt.
Visszament, és leült az ágya szélére. Kibontotta a levelet, és elkezdte olvasni.
Seras
Ne haragudj, hogy már ilyen korán felzavartalak ezzel az üzenettel. Ma reggel el kellett mennem egy tárgyalásra, nagyjából délben végzek. Ez a jó hírem, hogy legalább kettesben maradhattok. A rossz hír viszont az, hogy még két napig maradhatunk a szállodában. Nagyon sajnálom. Sajnos a kötelesség megint visszaszólított minket Angliába. Pihenjetek sokat.
u.i. Csak neked küldtem levelet, Alucardot nem traktálom ilyenekkel. Így is lemerném fogadni, hogy amint meghallja, hogy indulás haza, menten táncra fog perdülni. Addig is mulassatok jól, és csak semmi rosszalkodás.
Integra
Seras mire az üzenet végére ért már paprika vörös volt.
- Mégis, hogy képes Integra kisasszony ilyeneket írni? - lángolt a feje zavarában. - "Csak semmi rosszalkodás?"
- Na mi a helyzet?
Seras rémülten kapta fejét a hang irányába. Alucard állt mellette egy szál törölközőben, ami a dereka köré volt tekerve. Még vörösebb lett.
- Na mit pirulsz? - kérdezte a férfi vigyorogva. - Láttál már kevesebb ruhában is vagy, hogy pontosítsak... meztelenül.
A vámpír lehajolt, és gyengéden szájon csókolta a lányt. Seras most nem ellenkezett, csak akkor amikor a férfi már az ágyra döntötte le.
- M... mester - dadogta - most ne.
- De igen - duruzsolt, és már bele is kezdett a kényeztetésbe.
- M... mester, Alu... card - csak nyögni tudott az izgalomtól.
Nem telt el sok idő, és újra egymáséi lettek. Levegő után kapkodva néztek farkas szemet.
- Mit is akartál mondani? - kérdezte a vámpír, miközben a lány mellét cirógatta ujjával.
Victoria inkább nem szólt semmit, hanem a férfi orra alá dugta a papírdarabot.
- Ez meg...
- Csak olvasd el - szakította félbe.
- Jó de csak félkézzel, a másik kezemmel szeretném az eddigi tevékenységemet folytatni - mosolyodott el.
- Csak nyugodtan - vigyorgott, és egy puszit adott a vámpír arcára.
- Ez tőled új, de bevallom, jólesik.
A lány behunyta szemét, és pihent egy kicsit. Hangos szisszenésre ébredt.
- Jó vicc - vigyorgott kicsit gúnyosan a férfi. Összegyűrte a papírt, és a sarokba hajította.
Ránézett a lányra, aki nagy szemekkel meredt rá. Csak egy pillanatig szemeztek majd Alucard kacsintott, és újra belemerültek az izgalmak játékába.
Tíz órakor mindketten az utcán csatangoltak már. Seras belekarolt a férfi karjába, úgy mentek. A sok nő irigykedve figyelte Victoriát, hogy micsoda pasija van. Nem mentek sokat, de legnagyobb pechjükre a következő saroknál a Vatikánba futottak.
- Ó, micsoda meglepetés - kezdte a bájolgást Maxwell. - Csak nem összejöttek?
Legnagyobb döbbenetére mindketten csak egy lenéző pillantást küldtek felé, és már mentek is tovább. Enriconak tátva maradt a szája.
- Na mi az? Már nem is köszönnek? - csattant föl mint egy hisztis lány.
- Általában férgeknek nem szoktunk köszönni - szólt vissza félvállról Alucard.
- Úgyhogy viszlát - intett a drakulina, és már ott is hagyták a bambuló Vatikániakat.
Körbejárták aránylag az egész város, és délre sikerült visszaérni a szállodába. Ott már Integra feszülten várta őket.
- Örülök, hogy itt vagytok - sóhajtott - na kapjátok össze a holmijaitokat, aztán gyerünk.
Mindketten elképedtek.
- Gyerünk? Mégis hova?
- Sajnos haza... az az átkozott miniszter vagy ki a bánat holnapra jön, így kénytelenek vagyunk most elmenni. Tudom, nektek is rossz, de nekem még annál is.
- Hát igen - szólalt meg kicsit mogorván Alucard - pedig ezt most tényleg élveztem.
Két óra múlva már mindenki a repülőn foglalt helyet. Senkinek nem volt jó kedve a haza utazás miatt. Integra egy újságba temetkezett bele, Walter szintén, Alucard, és Seras pedig az ablakon kifelé szemlélték a felhőket. Nem volt túl sok hangulat a gépen.
Késő estére már mindenki a saját ágyában feküdhetett. Viharosnak indult az éjszaka. Seras az ágyában feküdt, még ide a legalsó szintekre is lehallatszott a mennydörgés hangja. Nem tudott elaludni. Felkelt az ágyból, és megindult kifelé. Végigment a hosszú folyosón, egészen egy bizonyos bejáratig. Bekopogott, de nem érkezett válasz helyette kinyílott az ajtó. Belépett, és körülnézett... egy férfit keresett. Tágra nyíltak a szemei a meglepetéstől...
- Nem hitted volna, hogy van ágyam, ugye? - vigyorgott a férfi.
- Hát... én...
- Inkább gyere ide.
Seras megindult, néhány lépéssel odaért. Csak most vette észre, hogy a férfin nincs semmi, fülig vörösödött.
- Még mindig elpirulsz?
- És ha igen?
Megragadta a lány karját, és lerántotta maga mellé az ágyra. Mélyen egymás szemébe néztek.
- Ugye emlékszel rendőr lány?
- Soha életemben nem fogom elfelejteni - mosolyodott el.
- Akkor is viharos este volt - folytatta a férfi.
- Dörgött egyet az ég... majd hatalmasat villámlott - ledőlt a hátára a lány.
- Te megláttál engem - széthúzta a lányon a köpenyt, lassan elkezdte csókolgatni a mellét.
Victoria halkan felnyögött.
- És ott, még akkor - közeledett Seras ajka felé.
- Egymáséi lettünk - lehelte, majd egybeforrtak egy szenvedélyes csókban.
Ezt most a férfi szakította meg...
- Mondanom kell valamit, mielőtt újra belemerülnénk - nézett a lány szemébe.
- Igen?
- Nem vagyok sem érzelgős, meg romantikus...
- De?
- De szeretlek... és gratulálok neked Seras Victoria, mert te vagy az első, akinek sikerült belőlem emberi érzéseket kicsikarnia.
Mindketten elmosolyodtak.
- Mester...
- Pszt - rakta az ujját Seras szájára - mostantól nincs többé mester, csak Alucard.
- Értettem - kuncogva el magát Victoria - én is szeretlek.
Lágyan egymáshoz simultak. Újra felizzott a láng kettejük között, szerelmesen bújtak egymáshoz.
- M... vagyis Alucard.
- Ha gondolod akkor drágámnak is szólíthatsz - vigyorgott pimaszul.
- Azt még egyelőre hanyagoljuk.
- De ne túl sokáig.
- Jó, de mi lesz majd ezután? - tette fel a kérdést Seras.
- Ezután? - ismételt Alucard. - Hát, azt még nem tudom. De, hogy mi lesz most, azt már biztosra mondhatom.
Nem is fecsérelte tovább a szavakat hanem a tettek mezejére lépett. Érzékien csókolta meg a lányt, de előtte még szólt egy utolsót...
- És ha lenne pár kis vámpírunk?
Seras ledöbbent.
- Ez még inkább a jövő zenéje maradjon... drágám...
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
